Áldd és védd Istenem a Hargitát. A székely nép szíve dobban benne. Szétszór bennünket az idők szele, de bárhol is legyünk, soha el nem felejtjük a százados fenyők dús illatát. Csak behunyom szemem, képzeletem szárnyai felragadnak, és már járom a mohos utakat, hallom a régi háborúk zaját, velük vagyok, kik rögtön lóra kaptak, ha felgyulladt a lármafa a bérceken. Istenem, a Hargita a székely nép szíve, és ott van a lelke is, a csíksomlyói Máriánál, ahol leborulva imád és magasztal Téged. Ámen.