Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! A ki megőrzi a szombatot. ( Ézs. 56: 2 )

Hitünk gyakorlásához hozzátartozik a vasárnap megtartása.

Isten minden hétből egy napot rendelt a nyugalomra. Külön áldást kötött azok számára, akik betartják.

Az Ószövetség népe számára a hét utolsó napja, mivel 6 napon át teremtette Isten a világot, a hetediken pedig megnyugovék. Megáldá azért Isten a nyugalomnak napját és megszentelé azt. Már Egyiptomban megtartották.  Az egyiptomiaknál legfeljebb a 10. nap megszenteléséről beszélhetünk, míg a babiloniaknál 5 nap számított egy hétnek. A lényeg az, hogy a zsidó vallásban a szombat nem a holdfázisok, vagy egyéb természeti jelenségekhez kapcsolódik, hanem Isten imádásához. A tízparancsolat  határozottan megköveteli a szombatnak megszentelését, és így az a szövetség megtartásának a jelképévé lett. Ez a nap egyfelől visszamutat Isten nyugalmára, amit semmi meg nem zavarhat, sem bűn, sem ember, sem semmi más, ugyanakkor előre mutat arra a nyugalomra, arra az örök szombatra, amely a megígért Messiáskirály országában valósul meg Isten népe számára, amikor a megváltott lelkek nyugalmát többé semmi bűn, semmi szenvedés nem fogja megzavarni. A szombat megtartására a farizeusok vigyáztak. 39 tevékenységet tiltottak. Tartózkodni kellett minden mezei munkától, fahordástól, tűzgyújtástól, adástól-vevéstől. Tiltották szöges saruk hordását, mert a vas nehéz és az ember nem hordozhat terhet, mivel a teherhordás tiltva volt. Semmi eszközt nem volt szabad használni, még varró tűt sem. A gyaloglás is fárasztó, így megállapították a szombat napi utat, szombat napi járóföldet, ami pontosan 2000 rőf, vagyis kb. 1-km. A szombat megtörését a szövetséghez való hűtlenségnek tekintették és halállal büntették.        Tehát az Ó-szövetség szerint:

Sabat – teljesség – nyugalom napja. Isten a hetedik nap megnyugodott – nyugalom áldását helyezte erre a napra.

Újszövetség népe számára a hét első napja, a vasárnap, lett a megszentelt nap, mivel Krisztus a hét első napján támadott fel. Ez Krisztus feltámadásának és Szentlélek kitöltetésének a napja is. Mivel a Keresztyénség Krisztus népe és Isten Új szövetséget kötött vele, ezért mi már nem az Ó szövetség által megszabott sabatot – pihenés napját-, hanem az Új szövetség szerzőjének, Krisztusnak a napját tartjuk az Isten imádására szentelt napnak. Ezt a napot tartották az apostolok is. Nem bűn azonban az Ó szövetség szerinti szombatnak a megtartása sem, de ezt a keresztyén hit nem tartja kötelezőnek. Van azonban olyan  felekezet is, amelyik megtartotta az Ó szövetség szerinti “sabat” betartását, habár magát keresztyénnek vallja.

Mire kell e napon vigyázni:

1, nem lustálkodás napja 2, Nem tobzódás, mértéktelen evés – ivás napja 3, ne végezz nehéz testi munkát, de nem is könnyedebb foglalatoskodások napja, mert ezek elvonják a figyelmet a lélek dolgairól 4, Ez a nap Isten tiszteletének napja kell legyen, nem múlhat el anélkül, hogy ne gondolj Istenre és a lélek dolgaira. Jó cselekedet, jótétemények, megbocsátás. Isten áldása van e napon, alkalmas lelki épülésre, vigasztalódás, bűnbánat, Isten kegyelmében való növekedés. Ámen.