Én és a másik ember
Mezei Horváti M. Attila

Leborulok előtted, Istenem, és Tehozzád imádkozom. Mily sokan vannak, akik csak a földi életre figyelnek, s kinevetik azokat, akik fölnéznek Reád. Az én életem Nélküled üressé válna. Elképzelem, hogy ha nem hiszem, hogy létezik örökkévaló világod, hogy nem halál, elmúlás felé rohanunk, akkor nincs más, csak ez a rövid földi élet, s akkor mindent csak magamért teszek. Ezért lesz a legtöbb embernek élete önzés, mert nincs számukra senki és semmi más értékesebb, mint önmaguk. Én, mikor Tebenned hiszek, elfogadom a Teszerinted való élet törvényét, hogy szeretnem kell Téged s mindazt, ami Tetőled van: a teremtett világot és a másik embert. Ámen.