És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mond, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén monda néki: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik. (Máté 4:3-4)

A kísértő mindig itt van a világban. A Biblia tanúsága szerint a kísértő valójában maga a Sátán. Kísérti az embereket, vagyis bűnre csábítja, rossz útra vezeti őket. Arra ösztönöz, hogy hagyjuk el azt, amit Isten szerint jónak tartunk és hogy azt cselekedjük, ami ellenkezik Isten akaratával. A kísértő félrevezet, átejt, becsap bennünket, mert a rosszat jónak látjuk, elhiteti velünk, hogy helyesen cselekszünk, magunk és mások javát szolgáljuk, valójában rosszat teszünk, mind magunknak mind másoknak kárt okozunk.  Mielőtt az Úr Jézus megkezdte hivatásának teljesítését Őt is megpróbálta  eltéríteni  a jó útról, megpróbálta megakadályozni abban, hogy megváltói munkáját elvégezze. Háromszor kísértette meg Őt. Látszólag semmi rosszat nem kért tőle, valójában hogyha hallgatott volna a kísértőre és azt tette volna, amit az kért tőle, akkor Isten akaratával ellenkező dolgot cselekedett volna. Akkor Istennel ellenkezett volna, és a Sátánnak lett volna engedelmes.Jézust azonban nem lehetett becsapni, kiállta a próbát, legyőzte a kísértéseket, pedig a kísértő nagyon ravasz módon olyan dolgokat kért tőle, amikről mi talán észre sem vesszük, hogy mi a rossz bennük. Az első, amit kért tőle, hogy változtassa a köveket kenyerekké. Ha arra gondolunk, hogy mennyi az éhező ember a világon, hogy hányan halnak naponta éhen, akkor valóban jó lenne a köveket kenyérré változtatni. A mi számunkra is a legnagyobb gond az, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk. Azért van szükség arra, hogy munkahelyünk legyen, elegendő nyugdíjunk, vagy bármilyen jövedelmünk, hogy ne maradjunk kenyér nélkül. Ha belegondolunk abba, hogy Jézus ma az Egyházban van jelen és ha Jézus azzal foglalkozott volna, hogy a köveket kenyerekké változtassa, akkor most az Egyház dolga az lenne, hogy kenyeret, munkahelyet, megélhetést adjon a híveknek. Ha ezt tenné, akkor tele lennének a templomok, akkor mindenki hűséges egyháztag lenne. Jézus azonban egészen másként látja a helyzetet. Nekünk akkor lenne igazunk, hogyha azért éheznének az emberek, azért lenne gond a mindennapi kenyér, mert nem lenne a világon elegendő kenyér, vagy pénz, vagy anyagi javak a megélhetésre. A valóság az, hogy van itt mindenből bőven. Annyi gabona van, hogy már nem is éri meg gabonát termelni. Annyi autó van, hogy már el sem lehet adni őket. Éppen most túltermelési válságban vagyunk, állnak le a gyárak, üzemek, mert mindenből annyi van, hogy el sem férnek már a raktárakban. A bankok csődöt mondanak, de nem azért, mert nincs elegendő pénz a világban. A pénzből van a legtöbb a világon. Nem az a gond tehát, nem azért van annyi nyomor, annyi éhező ember a világon, mert nincs kenyér, nincsenek anyagi javak. Igaza van Jézusnak, Ő rögtön megadja a választ: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. Kenyérből, pénzből, földi javakból van elég. Amiből kevés van, amire igazán nagy szüksége van a világnak, az az Istennek Igéje. Az a baj, hogy  amíg az emberek csak kenyérrel élnek, a lelkük nem jut táplálékhoz. Meghal bennük a szeretet, elsorvadnak az érzések, nincs többé empátia, vagyis érzéketlenekké válnak a másik ember iránt, nem érzik át mások szenvedéseit, nem törődnek másokkal, csak magukkal. Ezért van az, hogy hiába van mindenből nagyon sok, mert akinek van, az mindent megtart magának, nem osztozik, és mindenki csak magára gondol, mindenki mindent csak magának akar megszerezni és megtartani.
Íme, ez a Sátán buktatója, ezért akarja, hogy Jézus azzal foglalkozzék, hogy a követ kenyérré változtassa és ne a lelkiekkel, ne Isten dolgaival. Ő azonban tudja az igazságot, és tudja azt is, hogy neki nem a köveket kell kenyérré változtatnia, hanem Ő maga kell kenyéré legyen, lelki eledellé. Könnyű lenne a kövekkel csodát tenni, Ő a nehezebb utat választja, a szenvedések útját, a keresztfának útját.  Azóta is Jézus velünk, a megkövesedett szívű emberekkel tesz csodát. Megszólít bennünket, Isten Igéjével táplál bennünket, megtanít bennünket az igazi önfeláldozó szeretetre. A kőszívek megélednek, betelnek jósággal, együttérzéssel, szeretettel. Minél több emberrel történik meg ez a csoda, annál több lesz a jóság, a másokra is gondot viselő szeretet, annál több éhező számára jut kenyér, biztosított a megélhetés. Ha mindenki elfogadná Jézust, mint lelki táplálékot, akkor senki nem éhezne, nyomorogna, ott lenne a mindennapi kenyér mindenki asztalán. Ámen