Imádkozzunk:
Szent házadba jöttem Atyám. Szent Lelked áldását add rám. Tanítsd, neveld hű gyermeked, hogy mindig tied lehessek. Ámen.
Az Úr Jézus Názáretből Kapernaumba költözött. Ott prédikált, ott tanította az embereket. Olyan sokan jöttek meghallgatni őt, hogy már be sem fértek a zsinagógába. Így történt, hogy egy alkalommal, mikor a tenger mellett nagy sokaság gyűlt köréje, beszállt egy hajóba és onnan, a hajóból beszélt a parton összegyűltekhez. Miután befejezte beszédét és a sokaságot elbocsátotta, azt mondta tanítványainak, hogy evezzenek át a hajóval a túlsó partra. El is indultak a hajóval és Jézus, mivel fáradt és kimerült volt, lefeküdt a hajó hátsó részében és el is aludt. Hirtelen nagy vihar kerekedett. Süvöltött az orkán erejű szél, a hatalmas hullámok magasra csaptak és elnyeléssel fenyegették a kis hajót. A tanítványok megpróbáltak szembeszállni a hatalmas viharral, de úgy látták, hogy minden erőlködésük sikertelen, és a hajó  előbb-utóbb el fog süllyedni. Mikor aztán valóban olyan nagy lett a veszély, hogy a hajót már az elmerülés, a végpusztulás fenyegette, odafutottak Jézushoz, aki mindvégig nyugodtan aludt, és rémülten költögetni kezdték. „Kelj fel, mert mindnyájan elveszünk”. Jézus azonnal felkelt, rászólt a viharra, megdorgálta a szelet és a hullámokat. Szavára elült a vihar, és a tenger lecsendesedett. Ezután a tanítványokhoz fordult és így szólt hozzájuk: „Miért vagytok ily félénkek? Miért vagytok ilyen kicsinyhitűek?”
Ez a történet azt mutatja, hogy az Úr Jézusnak hatalma van még a természet felett is. A természet erői engedelmeskednek neki, isteni hatalmának. De arra is reá mutat, hogy aki vele van, az nem veszhet el. Aki hozzá fordul segítségért, azt Ő megtartja, annak nem árthatnak viharok, veszélyek, annak semmi nem árthat. Ő hozzánk is mindig nagyon közel van, csak meg kell látnunk őt lelki szemeinkkel. Ha bajban vagyunk nekünk is hozzá kell jönnünk, neki kell kiáltanunk, hittel és bizalommal. Egyedül Ő az, aki minket is megtarthat, aki nem csak a természetet de életünk minden viharát, tajtékzó tengerét lecsillapítja, megszelídíti.
Imádkozzunk:
Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved:
Jöjjön el a Te országod:
Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek:
És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert Tied az ország, és a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen.