A Szent Sátor kerítése
Mezei Horváti M. Attila

9Pitvart is csinálj a hajléknak; a déli oldalon a pitvarhoz szőnyegeket, sodrott lenből; száz sing legyen a hossza egy oldalnak. 10Ahhoz húsz oszlopot, húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és átalkötőit ezüstből. 11Épen úgy az északi oldalon, hosszában, száz sing hosszú szőnyeget; ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat, és az oszlopok horgait és átalkötőit ezüstből. 12A pitvar szélességéhez pedig nyugat felől ötven sing szőnyeget; ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat. 13A pitvarnak szélessége kelet felől is ötven sing. 14És tizenöt sing szőnyeg legyen egyik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp. 15A másik oldalról is tizenöt sing szőnyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp. 16A pitvar kapuján pedig húsz sing lepel legyen, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű és sodrott lenből, himzőmunkával; ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp. 17A pitvar minden oszlopát ezüst átalkötők vegyék körül, horgaik ezüstből, talpaik pedig rézből legyenek. 18A pitvar hossza száz sing, és szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt sing; leplei sodrott lenből, talpai pedig rézből legyenek

Isten parancsára Mózes megépítette a nép első szent helyét, a Szent Sátrat. A szent Sátor, voltaképpen Isten lakhelye az emberek közt, arra szolgált, hogy ott jelentse ki akaratát, ugyanakkor abban fogadta a nép áldozatát és könyörgését. A Szent Sátor hordozható volt és két részből állt. Az egyik része volt maga a sátor, a másik a pitvar, vagyis az udvar, aminek a nagysága kb. 25×50 méter, és amit egy 2,5 méter magas, fehér lenvászonból készült kerítés vett körül.
Ragyogó fehér színe a tisztaságot, szentséget ábrázolta. Magassága, 2,5 méter, amely olyan magas, hogy senki át nem lát rajta, arra utalt, hogy Istent senki nem láthatja. Ez a kerítés arra figyelmeztetett, hogy a tisztátalan, bűnös ember nem láthatja Istent, nem állhat Isten színe elé. Meg kell szabadulnia a bűntől, és minden szennytől, ha Istenhez akar menni, ha részesülni akar az üdvösségben.
Kedves testvéreim! Minden idők legfontosabb kérdése ez: Hogyan lehet megszabadulni a bűntől? Erre a kérdésre Isten két lehetőséget ad. Az egyik válasz az Ószövetség, melyet Isten épp a Sinai hegynél kötött a kiválasztott néppel, mely szerint a parancsolatok betartásával. A másik válasz az Újszövetség, mely szerint egyedül Jézus Krisztus által. Látszólag Isten ezt a két lehetőséget kínálja fel, de valójában a válasz nem olyan egyszerű. Könnyű lenne azt mondani, hogy egyedül Jézus Krisztus által az Újszövetségben, de fel kell tegyük a kérdést, hogy akkor Isten miért kötötte meg kiválasztott népével az Ószövetséget?
Isten szereti az embert, éppen ezért elkészítette a bűnből való szabadulás útját, a megváltást, Jézus Krisztus által. Ő az egyetlen igaz ember, aki a törvényeket teljes egészében be tudja tartani, Isten igazságának eleget tud tenni. Mivel bűntelen, képes arra, hogy bűneinket magára vegye, s mivel valóságos Isten is, el tudja viselni helyettünk az ítéletet.
A Jézus Krisztusban való megváltás Isten üdvterve, melyet Isten még az ember tőle való elszakadása, bűnbeesése előtt eltervezett s az idők folyamán megvalósított. Az egész biblia erről szól, ezt tárja elénk. Az Ószövetség is az üdvterv végrehajtásának része. Egyfelől kötelezővé teszi Isten parancsolatait, törvényeit, másfelől azonban előírja és megtanítja az áldozatokat, a vallásos szokásokat, ceremóniákat, amelyek arra szolgálnak, hogy a megérdemelt büntetéstől megszabaduljanak.
A törvény tehát arra jó, hogy egyfelől, rámutat a bűnre, másfelől, a szabadulás útjának keresésére ösztönöz, Jézus Krisztushoz vezet.
Visszatérve a Szent Sátor pitvarát körülvevő kerítéshez, az elmondottak alapján ez a kerítés magát az úr Jézus Krisztust ábrázolta, aki egyedül tiszta és szent, az egyedüli, aki eleget tesz a törvénynek és parancsolatoknak.
Az Ige nekünk is tudomásunkra adja, hogy bűneink miatt nem vagyunk méltók Istenhez, nem állhatunk szent színe elé, nem láthatjuk őt, csak akkor, ha betartjuk törvényeit, vagy ha elfogadjuk Krisztus értünk hozott áldozatát. Ámen.