5. És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt: két tized efából legyen egy lepény. 6. És helyeztesd azokat két rendben, hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé. (III. Mózes.24:5-6)

Kedves Testvéreim!
A kenyérért, az idei termésért adunk hálát a mai napon Istennek. Olyan természetesnek tűnik, hogy asztalunk minden nap megterül, és ott van rajta az eledel, hogy megvan a mindennapi kenyerünk. Nem mindig volt ez így, és nem mindig van ez így a mai időkben sem. Régebbi időkben gyakran volt éhínség, sok ember halt éhen és manapság sincs ez másként. A világon most is sok az éhező ember, az úgynevezett harmadik világban a lakosság többsége nem jut eledelhez. Egyre kevesebb a kenyérgabona, sokan éheznek és sokan éhen is halnak. Mi még nem panaszkodhatunk. Igaz, hogy van, aki dúskálkodik, dúsgazdag, és van, aki szegényesen él, de azért mindenkinek jut kenyér az asztalára. Isten kegyelmes volt hozzánk ebben az esztendőben is, termővé tette a földet, aratásra érlelte a búzát, új kenyeret tett asztalunkra. A kérdés az, hogy tudunk-e a kenyérről Istenre nézni, tudunk-e köszönetet mondani neki gondoskodásáért?
A Szent Ige arról beszél, hogy amikor Isten megparancsolta a Szent Sátor építését, megadta annak méreteit, pontos tervrajzát, megszabta, hogy miből és hogyan kell megépíteni azt. A Sátor két részből állott. Egy függöny választotta ketté. A függöny mögött volt a Szentek Szentje, ott állott a frigyláda. Oda csak a főpap léphetett be, évente egyszer. A külső részben, a szentélyben, állt a hétkarú arany gyertyatartó, az illatáldozati oltár és az arany asztal. Erre az asztalra tették a kenyéráldozatot. Minden szombaton 12 kenyeret helyeztek ide, pontosan annyit, ahány törzse Izrael népének volt. A kenyereket minden szombaton megették a papok, és friss kenyerekkel cserélték ki. A 12 kenyér Izrael egész népét ábrázolta, azt, hogy az egész nép mutatja be hálaáldozatát a mindennapi kenyérért.
A kenyéráldozat bemutatását Isten parancsolta meg. Ez azt bizonyítja, hogy Isten elvárja, hogy a mindennapi kenyérért hálát adjunk neki. Járuljunk hálával Isten felséges színe elé és helyezzük mi is oda az aranyasztalra kenyerünket.
Amikor a mindennapi kenyerünkért hálát adunk Istennek, ne feledjük, hogy a testi eledel nem elég az élethez, mert az embernek lelke is van, és a lélek meghal táplálék nélkül. Szükségünk van lelki kenyérre is, hogy valóban emberi életet tudjunk élni. Jézus maga jelentette ki, hogy „Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik” Isten Igéje lelki kenyér, éppen úgy táplálék, mint a testi kenyér, éppen úgy élteti az embert, táplálja és élteti a lelket. Isten Igéje testé lett Jézus Krisztusban, mivel ő Istennek akaratát, Igéjét tökéletesen kijelentette életében, tanításaiban. Így Jézus maga is kenyér, a mi lelki kenyerünk Ezt tanítja Jézus is, mikor ezt mondja”Én vagyok az életnek ama kenyere, amely a mennyből szállott alá” (Jn. 6,48) Mi mindannyian ebből az élő kenyérből táplálkozunk. Ő a mi örökéletre tápláló eledelünk. Ezért a kenyérért is hálát kell adni Istennek, oda kell helyeznünk lelki kenyéráldozatunkat Isten színe elé. Ilyen értelemben az aranyasztalra helyezett kenyerek Jézust jelképezik, mivel Ő a mi lelki kenyéráldozatunk
Azt azonban ne felejtsük el, hogy Ő csak akkor lehet a mi Isten színe elé tett áldozatunk, ha elfogadjuk Őt, ha elfogadjuk érettünk hozott áldozatát.
Az Úrvacsora kenyerében és borában tudjuk az ő értünk hozott áldozatát elfogadni. Ezek a jegyek az ő valódi testét és vérét jelképezik. Az áldozat húsát enni, vérét inni, azt jelenti, hogy eggyé leszünk az áldozattal, benne mi is megáldoztatunk, meghalunk.
Mivel Jézus feltámadott a halálból, ha részesei lettünk halálának, részesei vagyunk feltámadásának is. Amikor bemutatjuk Őt, mint kenyéráldozatot, akkor benne a mi életünket is odahelyezzük Isten színe elé az aranyasztalra. Így lesz a mi életünk Isten színe elé tett hálaáldozat. Isten mindenkor ezt a hálaáldozatot várja tőlünk, szívünket, életünket. Ámen.

Úrvacsora vétele.

Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. Akinek dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.

Halljátok meg testvéreim, miként szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus az úri szent vacsorát. Megírta ezt a három evangélista, de legteljesebben Pál apostol, a korintusbeli gyülekezethez írott első levele XI-ik részének 23. és következő verseiben ekképpen:

“Én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam, hogy az Úr Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárultaték, vette a kenyeret és hálákat adván megtörte, és ezt mondotta: VEGYÉTEK, EGYÉTEK! EZ AZ ÉN TESTEM, AMELY TI ÉRETTETEK MEGTÖRETIK, EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E POHÁR AMAZ UJTESTÁMENTOM AZ ÉN VÉREM ÁLTAL: EZT CSELEKEDJÉTEK, VALAMENNYISZER ISSZÁTOK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE. MERT VALAMENNYISZER ESZITEK E KENYERET ÉS ISSZÁTOK E POHÁRT, AZ ÚRNAK HALÁLÁT HIRDESSÉTEK, AMÍG ELJÖVEND.
Azért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”

Valljuk meg bűneinket.

Tegyünk vallást hitünkről, elmondván az egyetemes hitvallást.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szent Lélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt: megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szent Lélekben. Hiszem az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Bűnbocsánat hirdetése.

MOST AZÉRT ÉN, MINT AZ ÉN URAMNAK, A JÉZUS KRISZTUSNAK MÉLTATLAN BÁR, DE HIVATALOS SZOLGÁJA, HIRDETEM NEKTEK A TI BŰNEITEKNEK BOCSÁNATÁT ÉS AZ ÖRÖK ÉLETET, MELYET MEGAD A MI URUNK- ISTENÜNK, INGYEN VALÓ KEGYELMÉBŐL AZ Ő SZENT FIÁÉRT, MINDNYÁJUNKNAK. ÁMEN.

Meghívás az Úr asztalához

Most pedig, akik illően felkészültetek, vegyétek magatokhoz a szent jegyeket, egy falat kenyeret és egy korty bort.

Mondjuk el az úri imádságot.

Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Megáldás:

A minden kegyelemnek Istene, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Jézus Krisztusban, Ő maga tegyen titeket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.