Megbocsátás
Mezei Horváti M. Attila

Mt. 18:21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Rá kellene jönni arra, hogy senki sem tökéletes, és annak kell örülni,
ami van. Ha meg nem örül az ember, akkor igyekezzen változtatni, már
persze, ami saját magát illeti. Az, hogy az anyósom nem tetszik,
változtassuk meg a természetét, nem működik. Az sem, hogy nem tetszik
a barátnőm férje, addig beszélünk a lelkére, amíg elválik tőle, de
legalábbis megromlik a kapcsolatuk. Az ember ne szidjon senkit, ha
lehet. Persze ez így nem mindig igaz. De barátot, férjet, feleséget,
anyóst, anyatársat, szomszédot, stb. nem, főleg annak nem, akinek
aztán a szapult személlyel kell boldognak lennie. Sokan vannak, akik úgy gondolják, joguk van azt mondani, a zsidók ölték meg Jézust. Az igaz keresztény szemlélet azonban nem ez, hanem az, hogy Jézus az emberek bűneiért halt meg, Jézust az emberek bűne ölte meg. És az emberek bűnébe minden olyan ember bűne beletartozik, aki Jézus követője akar lenni. Az én bűnöm is hozzájárult Jézus keresztre feszítéséhez, még ha testileg nem voltam is ott. Én miattam is meghalt, én is megöltem őt, de legalábbis megtagadtam, mint Péter,
vagy elárultam, mint Júdás. ÉN, és NEM MÁS. De Jézus azért engedte ezt
megtörténni, mert Isten akarata szerint feláldozta magát bűneimért,
hogy feltámadhasson, és ezzel megmutassa nekem, legyőzte tettemet,
megbocsátotta, hogy megöltem/elárultam/letagadtam őt. Megmutatta,
bűnöm nem legyőzhetetlen, bűnöm megbocsátható, mert nem az az utolsó
szó. A szeretet és a jóság erősebb minden mélységnél, ahova
süllyedhetünk, és ezért, ha hiszek ezekben az értékekben, le tudom én is
küzdeni bűneimet. Persze gonosz hajlamaimmal újból és újból szembe
kell néznem, és ezerszer követem el ismét azt, amitől rettegek: megölöm, elárulom, megtagadom Jézust, de Ő mindig feltámad, és mindig megadja a lehetőséget, hogy az életben és embertársaimban az értéket keressem. Amikor másokat szidalmazunk, amikor másokban látjuk a hibát, és másokra
mutogatunk, épp annak az ellenkezőjét tesszük, mint amit a szeretet és
jóság hite, a kereszténység hite mond. Én sem vagyok a tökéletes
keresztények példamutató példánya, de reménykedem: Jézus erőt ad nekem
ahhoz, hogy olyan dolgokat is elviseljek, amelyek nincsenek ínyemre,
és a szeretet kitartóbb lesz a kapcsolataimban, mint a felhánytorgató
megkeseredés. És hiszem, hogy a megbocsátás nem kiváltságom, hanem
feladatom, ha szebb életet akarok (nemcsak magamnak), s nem állandó
kesergésben és gyűlölködésben tölteni napjaimat.