Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, különben az újbor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak, hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni. (Márk 2:22)

Ma az újbort ünnepeljük. Az idén is megáldotta Istenünk szőlőseinket, a munkát, amivel szőlőt termeltünk, bort készítettünk. Ezen az ünnepen ezért adunk hálát, ezért mondunk köszönetet. A borban is az Ő szeretete lesz nyilvánvalóvá. Bort tesz asztalunkra, amikor ünnepelünk, amikor barátainkkal, szeretteinkkel együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Szinte el sem tudjuk képzelni az ünnepi asztalt, a kellemes együttlétet, bor nélkül. A bor szétárad ereinkben, felmelegíti szívünket, közelebb hoz egymáshoz, vidámít és felszabadít az örömre, örvendezésre. A bor azt bizonyítja, hogy Isten szereti, ha vidámak, jókedvűek vagyunk. Sokan úgy képzelik, hogy mindig komolynak, szigorúnak kell lenni. Isten tanítása az, hogy mindennek rendelt ideje van. Ideje van a komolyságnak, megfontoltságnak, és ideje van a vidámságnak is. Nem kell állandóan bort inni, és nem szabad túlzásba vinni sem, mert tudjuk jól, hogy akkor jön a részegeskedés, alkoholizmus. Csak ha az arra alkalmas időben, és mértékkel fogyasztjuk a bort, akkor igazán Isten ajándéka az a mi számunkra.
A mai Szent Ige példázatként beszél az újborról. Régen a bort állati bőrből készült tömlőkben tartották. A tömlők tulajdonsága az volt, hogy idővel megkeményedtek, elvesztették rugalmasságukat. Az újbor azonban teljesen ki kellett forrjon, és a forrásban lévő bor az ilyen merev, megkeményedett tömlőket szétszakította. Ezért csak új tömlőkbe lehetett tenni, mikor még a tömlő rugalmas volt és ellenállt a forrásban lévő bornak. A példázat szerinti újbor maga Jézus Krisztus. A tömlők mi vagyunk. Ha Jézust elfogadjuk, akkor meg kell, hogy változzunk. Az ember test és lélek. Krisztus nélkül 90%-ban testszerintiek vagyunk, és alig figyelünk oda a lelkiekre. Ezen kell változtatni és legalább 60%-ban lelkiek kell legyünk. Ez csak úgy lehetséges, ha megöldököljük a bennünk lévő bűnre való hajlandóságot, ó emberünket, és újjászületünk a Szent Lélek által.
Akkor Jézus helyet foglal szívünkben, és amiképpen az újbor átjárja testünket, ő is hatni fog életünkre, feltölt bennünket lelki javaival.
Jézus Krisztus magát adja nekünk az úrvacsora jegyeiben, a kenyérben és a borban, amelyek az ő érettünk megtöretett testét és kiontatott vérét jelképezik. Annyira szeret bennünket, hogy önmagát áldozta értünk. Amikor az újbort ünnepeljük és hálát adunk érte Istennek, ne feledkezzünk meg Ő róla, életünk éltető újboráról. Ámen.