Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. A ki ezt mondja: Ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Ő benne vagyunk. A ki azt mondja, hogy Ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint Ő járt.
(I.Ján.2:3-6)
Még néhány nap és reánk köszönt karácsony ünnepe. Az idő teljességéhez közeledünk, várakozásunk beteljesedik, amire felkészültünk az valóra válik. A kérdés az, hogy mire készültünk, az Ő születésére, vagy csak egy  emberi szokások szerinti kedves családi ünnepet akarunk rendezni. Természetesen az is szép és Krisztus szerint való dolog, ha családunkkal, szeretteinkkel igazi megértésben, együttlétben ünnepelünk és egymásban találjuk meg a megszületés isteni értelmét. Keresztyén hitünk szempontjából azonban ennél több kell történjen karácsonykor. A keresztyén vallás alapja, a keresztyén embernek a Krisztushoz való személyes lelki viszonya kell, hogy megvalósuljon, és csak akkor mondhatjuk el, hogy élő keresztyén karácsonyunk van, ha valóban belép életünkbe a keresztyén egyház Ura: Krisztus. Az Ő megszületését hirdették egykor az angyalok Betlehemben, és csak ez az örömhír lehet az alapja most is minden karácsonyi örömnek, hogy született néktek ma  a megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. Ezt a hírt kell meghallanod. Érezned és tudnod kell, hogy az angyalok szava neked szól, az üzenet tehozzád érkezett, teljes személyedben érintve vagy, Jézus megszületett neked, a te számodra, és ezt nemcsak tudomásul kell venned, hanem erre válaszolnod is kell. Erre a tényre hívja fel figyelmedet a mai Ige. Tedd fel magadnak a kérdést: Megszületett nekem Krisztus? Van nekem Jézus Krisztusom? Ismerem én igazán Őt?
Ezek a kérdések az igazi adventi kérdések. Első pillanatra talán könnyűnek tűnik a válasz, és rávágjuk, hogy hiszen mi mind keresztyének vagyunk, van keresztyén neveltetésünk, keresztyén egyházhoz tartozunk, keresztyén a világnézetünk, keresztyéniek a szokásaink, és ami a legfontosabb, államilag is elismert a karácsony. Ez egy keresztyén ország, mindenki  karácsonyra készül, mindenki karácsonyra vár. Ez mind igaz és tagadhatatlan, csak akkor honnét van a széthúzás, a sok gyűlölködés, erőszak? Honnét a félelem, hogy már egyedül ki sem merünk menni egy esti sétára, hogy még otthonainkban sem érezzük magunkat biztonságban? És sorolni lehetne végeérhetetlenül panaszainkat, sérelmeinket, könnyeinket és fájdalmainkat. Bizony jó volna odafigyelni a figyelmeztetésre, hogy aki azt mondja, ismerem őt, de nem tartja be az Ő parancsolatait, hazug az és nincs meg abban az igazság. Bizonyára nagyon sokan azt mondanák, hogy legalább most, mikor ilyen közel van az ünnep, ne beszéljünk ezekről a dolgokról, hunyjuk be a szemünket, feledkezzünk meg mindenről ami rossz, ne legyünk ünneprontók. Hogyha ezt tesszük, akkor tévedünk igazán. Ha igazi karácsonyt akarunk, akkor nem letagadni kell a bűnöket, hanem meg kell vallani és meg kell bánni azokat. Meg kell szabadulni bűneinktől, szenvedélyeinktől, erőszakos indulatainktól, önzésünktől. Mindattól ami ellenkezik Krisztus beszédeivel, parancsolataival, mert mindezek megrontják nemcsak mindennapi életünket, de semmivé tehetik karácsonyi örömünket, boldogságunkat is. Akkor cselekszünk helyesen, ha karácsonyra készülve megvalljuk bűneinket Istennek és igyekszünk megszabadulni mindattól, ami akadályoz bennünket abban, hogy szeretetben és megértésben éljünk és ünnepeljünk. Milyen jó volna, ha valóban teljes lenne a szeretet a családban, ha igazán szeretni tudnánk embertársainkat.  Az Ige tanítása az, hogy csak aki megtartja az Ő beszédét, csak aki valóban Krisztusban jár, Krisztus szerint él és cselekszik, csak abban lehet teljessé Isten szeretete. A keresztyén élet nem csak azt jelenti, hogy templomba járunk és ott imádjuk Istent, hanem sokkal inkább azt, hogy szüntelenül munkálkodunk  Istennel együtt az emberért. Mi a magunk erejéből képtelenek vagyunk Isten parancsolatait betartani, nem tudjuk Istent és embertársainkat szeretni. Sokkal inkább hajlandóak vagyunk a gyűlöletre, szeretetlenségre. A Krisztussal való személyes kapcsolat alatt azt értjük, hogy meghallgatjuk őt és engedelmeskedünk neki, lemondva saját magunk akaratáról. Karácsony éppen ezt kell jelentse. Megtalálni Istennek a Krisztusban hozzánk jövő szeretetét, elfogadni azt és járni ebben a szeretetben. Ámen.