Karácsonyi történet
Mezei Horváti M. Attila

Valának pedig pásztorok azon a vidéken,a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak dícsősége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek,mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
(Lukács 2:8-14)

A mindig megújuló karácsonyi történet csendül fel szívünkben e mai napon. Nyájaikra vigyázó pásztoremberek csodálatos eseményt éltek át, felragyogott Isten dicsősége, megnyílt az ég és angyal hirdette nekik a nagy örömet, hogy megszületett a Megváltó, az Úr Krisztus a Dávid városában, Betlehemben.
Régmúlt idők régi története, de amelyik évről-évre aktuális, időszerű, mert igaz, hogy régi a történet, de mindig a legújabb üzenetet tartalmazza és mindig éppen rólunk szól. Mi vagyunk azok akik sötétségben, vezérlőfény és csillag nélkül bolyongunk a nagyvilágban. Fényre vágyunk, egy kis megértésre, szeretetre, meleg otthonra, biztonságra. Ott húzódunk meg, ahol megélhetésre találunk, társakat keresünk és őrizzük a magunk kis nyáját, a családunkat, szeretteinket és ami a mienk. Az élet könyörtelen rohanásában talán már el is feledkezünk arról, hogy soha nem vagyunk magunkra hagyva, hogy van egy mennyei Atya, aki aggódik értünk, aki nem hagy a sötétben, hanem felragyogtatja számunkra a karácsonyt. Ne féljünk, ne keseredjünk el, mert rólunk szól a történet,mi vagyunk a pásztoremberek, akik sötétségben ülnek de akiknek felragyog az isteni fény, akik számára megnyílnak az egek, akikhez odajön az angyal, hogy hirdesse a megváltó születését. Igen, egykor velük történt meg, a betlehemi pásztorokkal, de ma ugyanaz történik meg velünk, ma nekünk szól, ma rólunk szól a történet, csak hinni kell benne, hogy ez megtörténhet velünk. Az első dolog, ami a pásztorokkal történik, hogy hozzájuk megy az angyal. Kiűzi szívükből a félelmet és örömöt hirdet nekik. Talán az élet sok keserűsége között el is felejtettük, hogy angyalok is vannak. A Jézus Krisztus születésének ünnepén meg kell tapasztalnunk, hogy értünk jövő angyalok is vannak, akik kiűzik szívünkből a félelmet, megmutatják, hogy nemcsak bűn és gyűlölet van, hanem jóság és szeretet, nemcsak rosszindulat és irigység van, hanem jóakarat és jószívűség, nemcsak sebek és fájdalmak, hanem gyógyulás és vigasztalás. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az angyalok a pásztoremberekhez mentek, akik őrizték nyájaikat, akik ha jön a farkas, felveszik a küzdelmet és ha kell, életüket is adják azokért, akik rájuk vannak bízva. Hozzánk is csak akkor jönnek az angyalok, ha ilyen pásztoremberek vagyunk, akiket nem az érdek vezérel, hanem a szív, az emberség, az önzetlen szeretet. Jönnek az angyalok és megérintenek bennünket, fényt hoznak életünkbe, éneket énekelnek fülünkbe, lelkünkbe. Megtanítanak arra, hogy mi is tudjunk öröm lenni mások számára, arra, hogy bátorítsunk, vigasztaljunk és segítséget adjunk ott ahol arra szükség van. Így növekszik és terjed karácsony fénye bennünk és általunk.
Az angyalok azt hirdetik a pásztorembereknek, hogy az öröm forrása  a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. Azért lehetséges az, hogy évről évre újult erővel hangozzék a karácsonyi történet, mert az a Megtartó, az örökké élő Úr Krisztus eljöveteléről szól. Ő a minden időben megjelenő valóság, amikor jön mihozzánk, megnyílnak az egek, fény árad a sötétségben ülő népre, megjelennek az angyalok, elűzi életünk reménytelenségét, örömöt tanít és örömre vezet bennünket.
Csodás dolog angyalokkal találkozni de még nagyobb csoda rátalálni a betlehemi kisdedre, hinni benne, elfogadni őt. Bárhol legyünk is a világon az angyalok Betlehembe hívnak és mi együtt akarunk menni a pásztorokkal, mert rá szeretnénk találni mi is a jászolbölcsőre, a kisdedre, a szeretetre, az otthonra.  A karácsony ezért a szeretet ünnepe. Ezen az ünnepen senki nem lehet elhagyatott, magányos, árva. Akkor válik hiábavalóvá az élet, akkor ég ki a szív, akkor hal meg a lélek, mikor szeretet nélkül maradunk. Akkor válunk otthontalanokká, akkor lesz kietlenné és sivárrá ez a világ,  amikor úgy érezzük, hogy senki nem szeret bennünket és senkinek nincs szüksége a mi szeretetünkre. Áldott ünnep a karácsony, csodálatos dolog felfedezni azt, hogy Isten soha el nem hagy, hogy a betlehemi sötét mezőkön mi vagyunk a pásztorok, az angyalok hozzánk jönnek és nekünk hirdetik az örömhírt, Jézus számunkra megszületett.
Semmi nem lehet akadály, karácsony van, hadd érezzük meg a valódi lelki szabadságot. Isten országa nincs se időhöz se térhez kötve. Mindenhol ott van. Ebben az imateremben is. Csak hitre van szükségünk és már szárnyal is a lelkünk, Isten országában vagyunk, Isten országa mibennünk. Semmi egyéb nincs itt, csak a végtelen öröm és boldogság, nincs más, csak találkozás az Isten végtelen szeretetével, Jézus Krisztussal.

Ámen.

Kívánok az Imaterem virtuális gyülekezete minden tagjának boldog karácsonyt, lélekben való teljes szabadságot, a Krisztussal való igaz találkozás boldogságát.

Ámen