Hirdetek néktek nagy örömöt Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. /Lukács 2:10-11/

Karácsony mennyei fényekkel beragyogott éjszakájában felhangzott az angyalok éneke, és a megrémült pásztorok megnyugtatására hangzott a biztatás, hogy ne féljenek, ne rettegjenek, mert a megjelenő angyali hírnök jó hírt hoz, örömet hirdet, örvendetes üzenetet ad át. Isten a maga akaratát az emberiség számára jó hír, örömhír formájában adta tudtul. Ennek az örömhírnek lettek hallgatói a pásztorok, a bölcsek, Mária és József, és azóta, rajtuk kívül, minden karácsonykor, mostan is, minden ember, aki odafigyel, hallgatója és részese lehet. Az angyali hírnök bármikor kilép a bibliából, üzenete mint élő Ige örökké hangzik, ÖRÖMÖT hirdet, ÖRÖMRE hív. Örömtelen világban élünk. Mindenki arra vágyik, hogy felszabadultan örvendezzen, örüljön az életnek, a világnak, szeretteinek, barátainak, mindennek. Miért van az, hogy mégis ennek az ellenkezőjét éli át a legtöbb ember? Örömtelen, boldogtalan órák, napok, évek sokasága telik egyesek számára csigalassúsággal, ( ólomlábakon jár az idő), mások számára meg hírtelen eltelik az élet, s mire észrevenné, már idő sem marad az örömre, boldogságra. Örömre vágyunk, örömhírt várunk. Valóban úgy vagyunk, hogy ki vagyunk éhezve a jó hírre, az igazi örömre, örvendezésre. A karácsonyi angyal éppen ezért olyan szívesen látott vendég, a karácsony éppen ezért olyan nagy ünnep, mert örömöt hirdet, örömöt ígér, örvendezésre hív. Most, 2010 karácsonyának második napján azt kérdem én, hogy ott van-e az öröm házatokban, szívetekben? Megvalósult-e az öröm mindenki számára, vagy még mindig, még most is vannak akik szomorkodnak, vannak kétségbeesett, reménytelenségben síró emberek? És ha vannak, akkor az azt jelenti, hogy tévedett az angyal, mert amit hirdet, az nem örömhír, és nem hozta el az örömöt? Vannak, akik meghasonlott szívvel és lélekkel éppen így gondolják, pedig a valóság az, hogy nem az angyalokban van a hiba, hanem a kételkedők, hitetlenkedők tévednek. Az angyalok öröméneke a megnyílt egekből hangzik, vagyis Isten országából. Az örömhír, az öröm onnan érkezik, onnan jő. Egy másik valóságból, egy másik országból. Az emberi tévedés az, hogy mi karácsonykor is csak a földi világ törvényei szerint akarunk örvendezni, ünnepelni, boldogulni. Ha csak a földiekre nézünk, akkor hiába jön hozzánk a lélek országából az örömhír, hogy Jézus az Isten Fia megszületett. Aki a földi élet miatt kesereg, az úgy gondolja, hogy számára az örömhír csak az lehet, hogy mindattól, ami megkeseríti, tönkreteszi életét megszabadul, és aztán teljesülnek elképzelései, vágyai. Aki ilyen örömökre számít, annak soha nem lesz boldog karácsonya. Az angyali üzenet pedig valóban örömhír, és éppen azért lehet örömhír, mert nem ebből a világból jön. Ami e világból jönne, amit a mindennapi élet adni tudna nekünk, azt már ismerjük, tudjuk. Azt pedig nem ünnepeljük, mert azok a mi szürke hétköznapjaink, és valójában abból fakad minden keserűségünk, kiábrándultságunk. Nekünk valami újra, szokatlanra van szükségünk ahhoz, hogy örömben ünnepelhessünk. Ez az új dolog, ami megváltoztat minket, életünket, nem lehet más, mint elfogadni az angyalokat, meghallgatni az üzenetet és örvendezni annak, akinek születését hirdeti az angyal, Jézus Krisztusnak. Igazi karácsonyi öröm az, mikor őt ünnepeljük, és ha nem csak ünnepeljük, hanem életünkben is helyet adunk neki, akkor Ő nem csak karácsonykor öröm, de Ő lehet életünk öröme, mert megtanít minket másképpen élni, másképpen értékelni mindazt, ami velünk történik. Országának lelki kincsivel gazdaggá tesz minket, az igazság, a szeretet, az önfeláldozás útján vezet minket, megtanítja a lélek szerinti boldogságot. Ámen.