2010 december 31. Még pár óra, pár perc, és vége az esztendőnek. Lehet az eltelt esztendőt több szempont szerint értékelni. Rendszerint az anyagiakban: pénzben, autóban, és egyebekben való gazdagodást szoktuk nyereségként, vagy veszteségként elszámolni. Aztán munkahelyünkön való előmenetel, munkahely szerzése vagy elvesztése következhet, és lehetne sorolni, mi mindenben lettünk gazdagabbak, vagy éppen szegényebbek.
Drága Istenem, mennyei Atyám! Tanítsd meg nekünk másképpen mérni az életet. Hadd lássuk meg, hogy igazából két dologra kell odafigyelni: mennyi volt a bánat és mennyi az öröm. Az igazából a veszteség, ami bánat és könny volt, és az igazán nyereség, ami öröm és boldogság. Óesztendő eme utolsó óráiban azt köszönöm neked elsősorban, Istenem, hogy amikor drága szeretteim sírhantja mellett álltam kétségbeesett szomorúsággal, erősítettél és vigasztaltál. De ott voltál mellettem mindig, mikor keserűség, bánat vagy félelem vett körül, és átsegítettél nehéz óráimon. Köszönöm a testi-lelki erőt, a kitartást, a megújuló reményt, amelyekkel megmentettél engem. Az elmúlt év, de eddigi életem minden örömét, boldogságát megköszönöm neked, mert tudom, hogy azokkal mind TE áldottál meg engem. Arra kérlek, soha el ne hagyj, szeress engem még akkor is, ha nem vagyok arra méltó.  Krisztusért bocsáss meg nekem, hadd lehessek mindig gyermeked, aki beléd kapaszkodik, akire mindig gondot viselsz. Ámen.