Örvendezek Neked és a Te országodnak drága Istenem! Örvendezek, mert megtaláltalak. Megéreztem, hogy fogod a kezem, hogy karjaiddal átölelsz és nem hagysz alázuhanni csalódásaim, tévedéseim, bűneim reménytelen mélységeibe, nem hagyod, hogy betegség, gyász, halál  megtörjön és uralkodjon rajtam, nem hagyod, hogy könnyekkel, jajszóval és panaszokkal éljem le életem. Megtaláltalak, hogyan és miképpen magam sem tudom, talán megéreztem felém kiáradó atyai szereteted, talán legbensőbb énemből feltörő szokatlan meleg érzések vezettek el hozzád. Talán édesanyám ültette el szívemben kis magját a Tebenned való hitnek, bizalomnak és az teljesedett ki bennem. Az vezetett el templomokba, hozott el ebbe az  imaterembe, hogy meghalhassam hozzám szóló üzeneted, hogy vegyem bátorításod, biztatásod, hogy vigasztalj és megnyugtass engem.
Sokáig  voltam tőled távol. Kipróbáltam a föld számomra felkínált útjait, megfeledkeztem rólad, csak magamban bíztam, saját erőmben és csak arra törekedtem, hogy mindent megkaphassak ami a világban van. Sokáig tartott, míg megtanultam, hogy egy olyan világ, ahol annyi a hazugság, kétszínűség, kegyetlenség, az erőszak, irigység, rosszindulat és mindenféle bűn, nem adhat soha igazi boldogságot, nyugodt és békés életet. Megtanultam, hiába építek e földön  földiekre, minden mulandó, egyik napról a másikra mindent elveszíthetek, semmim nem marad.
Hálát adok neked Istenem, hogy lehetőséget adtál arra, hogy megtaláljalak, és be kell lássam, bármi volt is az ami segített engem abban, hogy rád találjak, azt neked köszönhetem. Ha Te nem lépsz be ebbe a világba, ha nem tanítasz meg a jóra, a szeretetre, mindarra, a mi igazi boldogság, ha nem adod nekünk lelki országodat, ha nem jössz  hozzánk Krisztusban és nincs velünk  Szent Lelked, soha meg sem ismerhettelek volna, és akkor itt állnék rettegve és reménytelenül.  Kérlek maradj mindig velem, fogjad a kezem, bátoríts és védj, viseld örökké gondomat. Hadd örvendezzek neked és országodnak.  Ámen.