Imádkozzunk: Szent házadba jöttem Atyám. Szent Lelked áldását add rám. Tanítsd, neveld hű gyermeked, hogy mindig Tied  lehessek. Ámen.

Már tanultuk Keresztelő János történetét. Születését angyal jövendölte meg Zakariásnak, amikor a templomban papi szolgálatát végezte. Tudjuk, hogy Zakariás kételkedett a jövendölésben, mert a felesége, Erzsébet már igen idős volt. Az angyal ezért  megbüntette.  Zakariás  megnémult, és csak akkor oldódott meg a nyelve, mikor a gyermek megszületett és a János nevet adták neki. János gyerekkoráról semmit nem ír a biblia. Csak annyit tudunk még róla, hogy miután Máriának Gábriel arkangyal kijelentette, hogy Istennek gyermeket fog szülni, Mária meglátogatta Erzsébetet, mivel  rokonok voltak. Amikor Mária belépett az ajtón, a magzat örvendezve repesni kezdett édesanyja méhében. Akkor találkoztak először,  amikor még meg sem voltak születve. Hogy azután , mint gyermekek, találkoztak vagy sem, az kérdés. Azt tudjuk csak, hogy János  remete lett és a Jordán folyó melletti pusztaságban lakott. Teveszőr ruhát viselt bőrövvel a derekán. Eledele erdei méz és sáska.  Mivel édesapja pap volt, minden bizonnyal teológiát végzett, mert ez a hivatás öröklődött. Az ő helye ott lett volna a jeruzsálemi templomban, de ő kiköltözött a pusztába, és lemondva minden gazdagságról és kényelemről remete életet élt. Itt szólította meg Isten és innen küldte őt a Jordán folyó mellé, hogy az embereket felkészítse Krisztus fogadására.  „Készítsétek az Úrnak útját”, prédikálta. Mindenki bánja meg bűneit és keresztelkedjen meg a bűnök bocsánatára. Hamar elterjedt a híre és az emberek nagy sokasága özönlött hogy lássák és hallják a különös remetét. Ő nemcsak prédikált hanem keresztelt is, ezért Keresztelő Jánosnak nevezték el.  A keresztség szó azt jelenti, bemeríteni. Akik hozzá jöttek megkeresztelkedni, azokat bevitte a folyóba és alámerítette őket a vízbe. A vízbe való alámerítés egyfelől azt jelképezte, hogy a szent folyó vize a megbánt bűnöket éppen úgy lemossa, mint a test szennyét. Másfelől azt is jelképezte, hogy aki alámerül a vízbe, az megfullad, meghal. Az alámerítéskor a bűnös meghal bűneivel együtt, és amikor ismét felszínre jön, ismét életre kel, de most bűnei nélkül kezdhet egy új életet. Ez volt Keresztelő János tanítása: Megbánni a bűnöket, megszabadulni a bűnöktől a keresztség által, új életben bűnök nélküli életre törekedni.
Sokan jöttek hozzá, sokan keresztelkedtek meg és azon kezdtek gondolkodni, hogy ő a megígért Messiás, aki megtöri a bűn hatalmát és megvalósítja Isten országát a földön. Keresztelő János azonban kijelentette, hogy ő csak útkészítő, készíti az embereket arra, hogy fogadni tudják azt, aki nálánál sokkal hatalmasabb, akinek a bocskora szíjának megoldására sem méltó. Ő, János, csak vízzel keresztel, de az majd Szent Lélekkel és tűzzel fog keresztelni. Figyelmeztette az embereket, hogy a valódi Messiás már a világban van és készülni kell a fogadására.
Keresztelő János nagyon meglepődött, mikor egy alkalommal Jézus Krisztus is hozzá jött, hogy megkeresztelkedjen. Ő úgy gondolta, hogy Jézus kéne őt megkeresztelje, de Jézus megmagyarázta, hogy ennek így kell lennie, mert ő a bűnösök közé kell álljon, magára kell vállalja a bűnt. Jézus körülbelül 30 éves volt, János pedig fél évvel volt idősebb nála. János végül engedelmeskedett és megkeresztelte Jézust. Ekkor a Szent Lélek fehér galamb formájában reá szállott és egy hang hallatszott a magasságokból: „Ez az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörűségem telik!”
Jézus megkeresztelkedett és ekkor kezdte el az ő megváltói munkásságát.
Imádkozzunk: Szentházadból megyek Atyám….