7. Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek, és ez a három egy. (I.Ján.5:7)

A pünkösd utáni vasárnapot Szentháromság vasárnapjának nevezzük, mivel e napon minden keresztyén gyülekezetben az egy igaz Istennek azzal a titkával foglalkozunk, hogy miképpen jelenik meg közöttünk három arculatban, mint Atya, Fiú és Szentlélek Isten, mint három egymástól megkülönböztetett személy, amely mégis az egy valóságos örök Isten.
Istent elsősorban úgy ismerjük meg, mint aki Atya, vagyis teremtő Isten, aki a rendezetlenségben, káoszban lévő anyagból rendezett világot teremtett. Napot, holdat, csillagokat,meg a földet, és a földön mindent, többek között az embert is. Az Atya Istent emberi szem soha nem látta, de munkáját, munkájának nyomát igen. Csak szét kell néznünk, és mindenhol megtaláljuk, megláthatjuk azt. Első dolog a teremtett világ, de nemcsak, mert ő a teremtett világot  fenntartja és igazgatja, tehát állandóan munkálkodik, ma is, holnap is, minden időben.  Ez a munkája a gondviselés. A mi életünket is fenntartja, gondot visel rólunk, oltalmaz bennünket, védi életünket, mint ahogy a földi szülők is teszik ezt. Ő mennyei Atya, mi pedig gyermekei vagyunk. Gyermekeinek minden jót meg akar és meg tud adni. Kétféle ajándékot kínál nekünk, melyek mind életünk javára vannak. Testieket, testi életünk fenntartására és boldogulására, és lelki ajándékokat, lelki üdvösségünk megvalósítására. Ezeket mind felkínálja mindannyiunknak, még azoknak is, akik nem hisznek benne. Akik elfordulnak tőle, akik testi és leli boldogulásukat máshol keresik, azok az igazi élettől fordulnak el, és maguk választják a hiábavalóságnak, a veszedelemnek útját. Jó elfogadni őt, jó gyermeke lenni, jó hinni benne és elfogadni gondviselő szeretetét. Be kell valljuk azt is, hogy mi nem érdemeljük sok testi és lelki javait, ajándékait, ezért legyünk hálásak neki, és amink van, amit elfogadtunk, azt köszönjük meg neki imádságokban, jó cselekedetekben.
Isten szeret bennünket, gondunkat viseli, mint láthatatlan mennyei Atya, de jön hozzánk, belép ebbe a világba látható alakban is, mint Istennek Fia, aki ugyanakkor embernek Fia, tehát valójában Isten-ember. Öröktől fogva élt és a világ teremtésében is részt vett, mert ő az, aki által az Atya a világot teremtette, mert ő a szó, az Ige, amivel az Atya  teremtett. Csak szólt, és minden szava valósággá lett, mert ez a szó teremtő erő, amely része Istennek, de mégis más. Ugyanúgy, mint az emberi beszéd is, amely az emberből jön, valójában több, mint hang, mert nem csak a tüdőből származik, hanem a tudat megnyilvánulása is. Van benne valami az emberből, de nem maga az ember. Isten teremtő szava Istenből származó erő, egylényegű Istennel, de mégsem ugyanaz. Ő az, akit mi úgy ismerünk, hogy Fiú Isten. Karácsonykor lépett be emberi tér és idő világunkba, mint Mária kicsiny, jászolba bepólyált gyermeke. Názáretben nőtt fel és Izrael országában munkálkodott. Ott választotta ki tanítványait, tanított, enni adott az éhezőknek, gyógyította a betegeket, halottakat elevenített meg, s elvárta, hogy követői is segítsék a rászorultakat, a szenvedőket. Azután elvégezte megváltásunkat. Szenvedett és meghalt a keresztfán, de harmadnapon feltámadott és áldozócsütörtökön visszatért mennyei láthatatlan országába. Azóta ott van, Istennek jobbján ül. Onnan nekünk mennyei királyunk, és Ő az Anyaszentegyház feje, aki Igéje és Szent Lelke által magának az örök életre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja.
A Szentháromság harmadik személye a Szent Lélek Isten, aki szintén öröktől fogva van.
Az ember ha kimondja a szót, a szó elszáll, nem marad szerves kapcsolatban azzal, aki kimondta. Mégsem tagadhatjuk le azt, amit kimondtunk, mert a kimondott szónak, beszédnek értelme van, amiért mi vagyunk a felelősek, s ez a felelősség összekapcsol minket mindazzal, amiket kimondunk. Éppen így, az Atya és a Fiú Isten között is állandó a kapcsolat, mert ugyanaz a lélek, a rend és az élet szeretetének lelke, van mindkettőjükben. Ez a  lélek egy olyan erő, ami benne van mindkettőjükben, rész belőlük, de mindig több egyiküknél annyival, mint amennyi  a rész a másikból, tehát velük egy lényegű isteni természet, de mégis más mint ők maguk. Ő Isten Lelke, a Szentlélek Úr Isten.
Isten tehát  Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy valóságos örök Isten. Ebben a Szenthármasságban létezik öröktől fogva, és létezni fog örökkön örökké.
Ámen