Zakariásnak az angyal megjövendölte, hogy felesége gyermeket fog szülni, akit Jánosnak kell nevezni. Elmondta neki, hogy nagy örömük lesz benne, és nagyon sok ember fog hozzá jönni, nagyon sok embernek lesz még örömére. A Szent Lélek lesz a gyermeken, Illés lelke és ereje szerint fog beszélni, cselekedni. Próféta lesz, aki soha bort, szeszesitalt nem iszik. Megtéríti a gonoszokat, jóra tanítja az embereket, készíti a népet arra, hogy fogadják királyukat. Mivel Zakariás nem akarta elhinni, hogy öregkorukra gyermekük fog születni, az angyal megbüntette, azon nyomban megnémult. Mikor kiment a templomból, már egy szót sem tudott szólani, csak integetett.
Nemsokára Erzsébet örvendezve látta, hogy gyermeke fog születni. Eltelt 5 hónap és ezután, a hatodik hónapban küldte el Isten Gábrielt, az angyalt, Máriához, aki Galileában, Názáret városában lakott és Erzsébetnek rokona volt. Az angyal hírül adta neki, hogy őt választotta ki Isten, hogy megszülje Jézus Krisztust. Mária boldognak nevezte magát az asszonyok között, amiért ő hozhatja a világra Isten fiát. Az angyal azt is elmondta, hogy Erzsébetnek is gyereke lesz, annak ellenére, hogy már igen idős. Miután az angyal elment tőle, Mária elindult és meglátogatta Erzsébetet. Amikor az ajtón belépett, a magzat örvendezve repesett Erzsébet méhében, amiből Erzsébet rögtön tudta, hogy Mária is gyermeket vár, és a Mária gyermeke az Úr, akinek fogadására kell, hogy készítse az ő fia az embereket. Átölelték egymást, boldogan imádkoztak, és énekben dícsőitették Istent.
Három hónapig maradt Mária Erzsébetnél. Miután hazament, Erzsébetnek megszületett a fia. A rokonság és a szomszédok is nagyon csodálkoztak, hogy ilyen idős korban gyermeke született, és mindnyájan örvendeztek ennek a csodának. A szülés után nyolcad napra összegyűltek Erzsébetéknél, hogy körülmetéljék a gyermeket. A körülmetélést Isten rendelte el. Ezáltal lett az újszülött tagja az Istennel kötött szövetségnek. Ennek helyébe szerezte Jézus Krisztus a keresztséget. Mi már a keresztség által leszünk tagjává az újszövetségnek.
A körülmetélkedés szertartásakor adtak nevet a gyereknek. A zsidók szokása az volt, hogy az elsőszülött mindig az édesapja nevét kapta. Ezért az összegyűltek Zakariásnak akarták nevezni, de az anyja kijelentette, hogy a gyereket Jánosnak fogják hívni. Ekkor a gyermek apjához fordultak, hogy ő döntsön. Zakariás egy palatáblát kért és arra felírta, hogy ő is a János nevet akarja adni. Ebben a pillanatban Zakariás érezte, hogy szája és nyelve feloldódott a büntetéstől, hangosan imádkozni kezdett, áldotta és magasztalta Istent. Ennek a csodának a híre elterjedt az egész környéken. A gyermek pedig növekedett és már fiatalon kiköltözött a pusztába, és ott remete életet élt. Ruhája teveszőrből készült, egy öv fogta át a derekán. Tápláléka sáska és erdei méz volt. Mindenki szerette és tisztelte őt. Sokan mentek hozzá tanácsot kérni, imádkozni. Ő tanította őket, prófétált nekik, készítette őket Isten Fiának eljövetelére, fogadására. Bűnbánatra hívta az embereket és a Jordán folyó vizében megkeresztelte őket a bűnök bocsánatára. Ezért aztán Keresztelő Jánosnak nevezték el. Nem félt az emberek szemébe mondani bűneiket. A királytól sem félt és szemére vetette, hogy bűnben él, mert elvette testvérének a feleségét, Heródiást. A király ezért börtönbe vetette. Heródiás, a király felesége elhatározta, hogy bosszút áll rajta. Egy alkalommal leánya, Salomé, nagyon szépen táncolt, és a király azt mondta a lánynak, hogy ezért a szép táncért kérhet akármit, mert ő megadja neki. Salomé, anyja tanácsára, Keresztelő János fejét kérte. A király nem akarta megöletni, de ígéretét be kellett tartsa, így aztán levágatta Keresztelő János fejét, és ezüsttálcán tették Salomé elé, ő pedig anyjának adta át. Testét tanítványai temették el.      Így halt meg Keresztelő János, aki előkészítette a népet az úr Jézus fogadására. Ő volt próféta, aki az Úrnak útját készítette.