Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe: attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz. (Józsué 1: 6-9)

A Zsidó népet Mózes hozta ki az egyiptomi rabságból és vezette őket az Ígéret földje, a Kánaán felé. 40 évi vándorlás után végre megérkeztek a Jordán folyóhoz. A folyó túlsó oldalán terült el az ország, amelyet Isten a népnek szánt. Mózes azonban nem mehetett be erre a földre. A Nébó hegyén, ahonnan megláthatta az ígéret földjét, meghalt. Halála után Isten Józsuét bízta meg, hogy a népet tovább vezesse.  Józsué kellett elindítsa a népet, hogy átkelve a Jordánon örökölhesse a földet, amelyet Isten nekik rendelt. Nehéz lehetett az elindulás, hiszen a Jordán vizén nem volt egyszerű az átkelés. A folyó neve azt jelenti magyarul sebes vizű, tehát nyilvánvaló, hogy nehéz átkelni rajta, könnyen elsodor, könnyen bele lehet fulladni. Az elindulás soha sem könnyű, és életünk egymást követő elindulásokból tevődik össze. Elindulunk, mint kicsiny gyermekek, aztán nekiindulunk az életnek, mint fiatalok, jön tanulás, munkakeresés, megélhetés keresése, és hányan de hányan indulnak neki a nagyvilágnak, hosszú, idegen országba vezető utaknak, hiszen ott vagyunk már a világ minden országában, s mindig nehéz az elindulás, nehéz elhagyni a szülőföldet, szeretteinket, barátainkat. Jönnek szép és jó elindulások, amikor tele reménységgel, erővel és boldogan indulunk, de jönnek a nehéz elindulások, kórházba, egy nagy megpróbáltatásba, vesztességbe, gyászba, szomorúságba. Bizony nehéz elindulni és nehéz járni életünk bánatútjait. De tulajdonképpen minden nap egy elindulás, és soha nem tudjuk reggel, amikor elindulunk, hogy estére hogyan érkezünk. Józsuét Isten indította és hazát kapott népe számára. Ő biztos lehetett, hogy jó helyre érkezik. Ha mi is jól akarunk érkezni, akkor Istennel kell, hogy induljunk, imádsággal, szeretettel, jóindulattal, benne való hittel és reménységgel.
A mi kérdésünk az, hogy vállalja-e Józsué a nehéz feladatot?  Vezetni egy népet, odafigyelni annak minden bajára, nyomorúságára, nem egyszerű dolog. De neki vállalnia kell, mert Isten őt választotta ki.  Isten mindenkit megbíz valamivel, mindenkire rábíz valakit, vagy valakiket, akikre gondot kell viselni, és nem lehet nemet mondani. Van, akire boldog családot bíz, de van, hogy beteg, nyomorék, fogyatékos gyermeket, testvért, rokont, idős embert kell gondozni. Van, amikor ezt a megbízatást örömmel végezzük, de van mikor nehéz és kínos ez a feladat, ám amit Isten kiszabott nekünk, azt teljesítenünk kell.
Józsuénak át kell vezetnie a népet a folyón az új hazába, ami egyfelől ígéretes, szép, de másfelől nehéz és kérdéses dolog. A bizonytalanságba kell indulni, az új földre, ami Isten ígérete szerint az övék, de amit még nem ismernek. Át kell, hogy keljenek a Jordánon, aminek a neve is mutatja, hogy nem könnyű átkelni rajta, hiszen a jelentése magyarul: sebesen folyó. A fiatalok, az erősek talán szembeállnak a sodrással és át tudnak kelni rajta, de ott vannak az idősek, a betegek, a gyengék, az asszonyok, gyerekek. Neki azokra is oda kell figyelni, azokra is vigyáznia kell. Józsué Istentől vár segítséget, tanácsot.
Háromszor is halljuk a bíztatást „Csak légy bátor és erős”. Ezekkel a szavakkal bíztatja Isten .
Ahhoz, hogy elvégezhessük a reánk bízott feladatot, erre a két dologra van szükségünk: bátorságra és erőre. Nehéz dolog bátornak és erősnek lenni. Mi azt mondjuk, hogy a bátorság idegrendszer, adottság kérdése. Mit tegyünk akkor, ha torkunkat összeszorítja a félelem? Mi van akkor, ha félelem tölt el bennünket, ha félünk a mától, a holnaptól, a világtól? Ha félünk az élettől és félünk a haláltól? Ha rettegünk erőszaktól, hatalmasságoktól, a nálunknál erősebbektől?
És ha megnézzük, ki az erős, akkor is testi adottságokra gondolunk. Izomerőre, meg fegyverekre, vadságra, durvaságra.
Isten azonban egészen mást mond. Ő a lélek szerint való bátorságra és erőre gondol. Arra a bátorságra és erőre, amit a szeretet tud adni az embernek. Csak gondoljunk arra, hogy milyen bátrak tudnak lenni az édesanyák, amikor veszélyben látják gyermekeiket. Akkor eltűnik minden félelem a szívükből, és ha kell, életüket is odaáldozzák. Amikor szeretteinket óvjuk, védjük, akkor leszünk igazán bátrakká és erősekké. Erre bíztatja Isten Józsuét, hogy szeresse a rábízottakat, annyira, hogy ez a szeretet bátorrá és erőssé tegye őt, hogy képes legyen, ha kell, életét adni ezért a népért. Ez a számunkra szóló üzenet is. Szeressünk, mert a szeretetből fakad az igazi bátorság és erő.
Isten azonban mást is tanít Józsuénak. Azt mondja, hogy ha azt akarja, hogy boldoguljon és szerencsés legyen, akkor tartsa be mindenkor a Mózes szerinti parancsolatokat, törvényeket. Cselekedje azokat, ne tegyen se többet se kevesebbet, mint ami azokban van, és olvassa azokat, gondolkozzon azokon éjjel és nappal. Ha szerencsések akarunk lenni, ha boldogulni akarunk az életben, nekünk is ezt kell cselekednünk: Isten törvényeiben járni, azokat teljesen betölteni. Be kell, hogy lássuk, mi erre képtelenek vagyunk. Egyedül Jézus Krisztus az, aki teljesen eleget tett Isten parancsolatainak, betöltötte törvényeit. Ő az, aki annyira szeret bennünket, hogy volt bátorsága szenvedni érettünk és föláldozni magát a keresztfán, de volt és van ereje arra is, hogy legyőzze a bűnt és a halált. Hozzá kell, hogy jöjjünk, őt kell, hogy elfogadjuk. Azt kell, hogy cselekedjük, amire ő tanít minket, se többet se kevesebbet. Őt kell, hogy hallgassuk, tanításain kell, hogy gondolkozzunk éjjel és nappal. Szerencsések leszünk akkor a mi életünkben és boldogulunk.
Ámen.