A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted. Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit. Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén. János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. És prédikála, mondván: Utánam jő, aki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.(Márk 1:2-8)
Már egy hete adventben járunk. Minden nappal közelebb és közelebb kerülünk a várva várt ünnephez, a karácsonyhoz. Megkezdődtek a karácsonyi bevásárlások, a bevásárlóközpontokban kigyúltak a karácsonyi fények, árleszállításokkal és kedvezményekkel hívogatnak, csalogatnak. Mindez így is van rendjén. Karácsony a szeretet ünnepe, szeretetre készülünk, egymás megajándékozására, meg ünnepi együttlétre, evésre, ivásra, szórakozásra. Nemsokára beindul az italok, tészták, kalácsok beszerzése, majd a sütés-főzés, a karácsonyi menük elkészítése. Jó, ha így tudunk készülni, jó ha így tudunk karácsonyt ünnepelni, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a karácsony valójában a Krisztus születésének ünnepe, amire lélekben kell felkészülni. Aki igazából fel akar készülni a karácsonyi örömre, annak találkoznia kell az advent prófétájával, Keresztelő Jánossal.  Már a próféták hirdették eljövetelét. Édesapjának, Zakariásnak, angyal jelentette meg, hogy felesége fiat fog szülni akinek a neve János lesz és az Illés lelkével az Úr előtt fog járni. Tudták róla szülei, és ő maga is tudta, hogy ő az útkészítő.  Vele kell találkoznunk nekünk is az adventben, akiről azt mondja az Ige, hogy kiáltó szó a pusztában. Talán azért nehéz nekünk Keresztelő János segítségével készülni a karácsonyra, mert úgy áll előttünk, mint pusztai remete, teveszőr ruhát visel bőrövvel a derekán, tápláléka erdei méz és sáska. Mi amikor karácsonyra gondolunk, a betlehemi történet jut eszünkbe, ahol megnyílt az ég, angyalok jöttek a pásztorokhoz, angyali ének hangzott és mennyei fényesség sugárzott alá a földre. Vagy az, ahogyan Máriának megjelent az angyal, mennyei fényesség  áradt reá és boldogság töltötte el a szívét. Zakariásnak is angyal jelent meg és hozta tudomására János születését. Valahol mi is azt várjuk, hogy amikor Krisztus eljövetelére, fogadására készülünk, akkor nekünk is megjelennek az angyalok, mennyei fény árad reánk és szívünk, lelkünk megtelik boldogsággal. Nagyon nehéz elfogadni ezt a szigorú külsejű prófétát, aki ráadásul meg is fenyeget, mert ő szó, aki ránk kiált a pusztában. Az út, amit készít, a bűnbánat útja. Mi ilyenkor, karácsonykor nem akarunk a bűnökre gondolni, nem bűneinkkel akarunk foglalkozni, mi ünnepelni szeretnénk, vidáman, gondtalanul. Pedig Keresztelő János nem akar ünneprontó lenni, sőt, arra akar segíteni bennünket, hogy valódi, igaz legyen a karácsonyunk, és ne csak néhány napi örömöt jelentsen. Azt kell megértsük, hogy itt nem apró bűneinkről van szó, hanem arról a bűnünkről, hogy nem tartjuk be a két fő parancsolatot, azt, hogy szeressük Istent és szeressük fele barátainkat, embertársainkat. Azt kell meglássuk, hogy hiányzik életünkből a szeretet. Hiányzik az a szeretet, amellyel mi szeretjük Istent és embertársainkat, és hiányzik az is, amivel mások szeretnek minket. Ezt a bűnt, a szeretetnek a hiányát kell meglássuk, ezt kell megbánnunk és ezen kell változtassunk. Ez az egyetlen Istenhez vezető út, mert ezen csak Isten tud változtatni,  szeretettel csak Isten tudja feltölteni életünket. Isten válasz pedig Jézus Krisztus. Ezért hív Keresztelő János bűnbánatra, ezért keresztelt a Jordánban a bűnök bocsánatára. Ezért nem szabad nekünk sem megfeledkezni róla és ezért kell elfogadjuk magunk számára is útkészítését. Mi az egyházban, gyülekezetünkben lehetünk csak részesei ennek az útkészítésnek. Nem lehet igazán felkészülni a karácsonyra, ha a templom felé sem nézünk, ha nem halljuk meg a kiáltó szót, ha nem látjuk meg azt, hogy nincs életünkben elég szeretet. Ez a földi egyház sem különb Keresztelő Jánosnál, emberi szolgálatot végez és így készíti az úrnak útját, de ha az út bennünk elkészül, akkor megnyílnak az egek és látni fogjuk az angyalokat, a megnyílt eget, ránk ragyog a mennyei fény és betelünk a karácsony valódi örömével, belép életünkbe az Úr. Ámen.