Félelem – haszon – vágyakozás
Mezei Horváti M. Attila

Jegyzet:
Három alapelven áll az erkölcsi világrend: 1, Szentírás.  2, Istenszolgálat. 3, Szeretet.
és három alapelven áll a világ: 1, Természettörvény. 2, Igazság. 3, Béke.
Ez az Istenközpontú világrend. Betartása azt jelenti, Isten áll életünk középpontjában. Az övéi vagyunk, országa a mienk.  
Ha nem tartjuk be ezeket az alapelveket, felbomlik a rend, megszűnik a harmónia, és jön a szenvedés, a káosz. A gonosz hatalmak uralkodnak rajtunk.
Az eredmény tehát kétféle életvitel, és annak kétféle következményei. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy Isten jutalmaz  vagy megver.

Miért jövünk Istenhez? Miért járunk templomba, miért jövünk ebbe az Imaterembe?

Mert ha nem hallgatok Istenre, ha nem járok templomba, ha nem imádkozok, ha nem gyakorlom a hitemet, akkor Isten megver? Valóban igaz, hogy Isten meg tud verni, és meg is vert minket sokszor. A történelem folyamán hányszor megverte már népünket, életünk folyamán hányszor megvert bennünket, családunkat, barátainkat. Ha utánagondolunk, meg is érdemeltük. És most is tart haragja, ver minket, népünket napról-napra. Ilyenek vagyunk mi, megérdemeljük, mert kemény nyakúak, kemény szívűek vagyunk, nem hallgatunk sem Istenre, sem egymásra. Tetszik nekünk a rendbontás, a káosz. Igazunk van tehát, ha félünk Istentől. Ha azonban csak a félelem miatt jövünk Istenhez, nem vagyunk igazán Isten gyermekei, mert akkor csak  kényszerből, kényszerítve jövünk.

Vagy azért, mert ha jövök, akkor megsegít Isten? Ha beteg vagyok, meggyógyít?  ha szegény vagyok, gazdaggá tesz? ha boldogtalan vagyok, új reménységre derít? ha gyászolok, megvigasztal? elsimítja életem háborgó viharait? Isten valóban megteszi mindezeket. Védte és megáldotta számtalanszor népünket, és mindazokat akik hittek, és bíztak benne. Ő csodálatosan tud segíteni. Ha kipróbálod útjait, állandóan megtapasztalhatod, hogy örömben, boldogságban, megértésben, szeretetben és minden lelki jóban, de nemcsak, hanem testi javakban, anyagiakban, még pénzben is, megsokszorozódik életed. Senki semmit el nem veszíthet, hogy azt ezerszeresen vissza ne kapná Istentől. Aki azonban csak azért áldoz időt, pénzt, vagy bármit Istennek, aki csak azért megy templomba, mert annak a hasznát várja, lesi, az sem lehet Istennek igaz gyermeke. Inkább olyan kereskedő, aki befektet a haszonért.

Az jön igazán Istenhez, aki nem félelemből, nem haszonért jön, hanem azért, mert hozza a szíve. Aki érzi, hogy semmit sem ér az élet Isten nélkül, aki vágyódik Isten országa után, a mennyei haza után, aki azt tudja mondani, „Szeretlek Uram”, és nem csak mondja, de cselekszi ( mert az minden vágyódása, hogy cselekedhesse,) az Atyának akaratát, élje az Istenközpontú életet, az jön igazán Istenhez. Ámen