Az Édenkertben
Mezei Horváti M. Attila

Isten megteremtette a földet, és a földi élővilágot. Ültetett egy kertet is, az Éden kertet, és ebbe a kertbe helyezte el az első emberpárt. A kertben mindenféle gyümölcstermő fa megtalálható volt, és a kert közepén ott volt az élet fája, és a jó és a rossz tudásának fája is. Az Éden-otthonban az ember boldog volt. A kert Istené volt, abban a kertben Isten országa vált valósággá a földön. Ott teljes volt a rend, a béke, a szeretet, a harmónia. A haláltól sem kellett félni, mert ott volt az élet fája, amelynek gyümölcséből bármikor szakíthatott az ember.
Talán azért vágyunk otthonra, mert tudatalatti énünk erre a boldogságra vágyik. Ha igazi otthont akarunk teremteni, akkor ugyanezt kell megvalósítanunk. Azt, hogy Isten ott lakozzék, hogy a rend, a béke, a szeretet harmóniájában éljünk. Isten azért szerezte a házasságot, hogy az lehetőség legyen arra, hogy ne érezzük magunkat idegeneknek ebben a világban, hogy ne legyünk magányosak, árvák, hanem  társunk legyen, gyermekeink legyenek. otthonunk legyen. Igazán boldog az, akinek családja, otthona van, és azt se felejtsük, hogy igazán boldog gyermek csak az, és boldog gyermekkora csak annak van, aki ilyen családi otthonban nő fel.
Milyen jó lenne, hogyha Isten országa az egész földkerekségen megvalósulhatott volna. Akkor most az egész föld Édenkert-otthonunk lenne. Nem tudnánk mi az, hogy rossz, hogy betegség, hogy halál. Nem ismernénk a szomorúságot, kétségbeesést, reménytelenséget. Nem lenne erőszak, rablás, csalás, lopás, és nem lenének háborúk. Nem szennyeznénk a környezetet, nem pusztítanánk a természetet, nem lenne veszélyben a föld és a földi élet. Az első emberpár ott az Isten kertjében, Isten országában azonban mindent elrontott. Egy fának a gyümölcsétől tiltotta, óvta Isten az embert, a jó és a rossz tudása fájának gyümölcsétől. Figyelmeztette, hogyha abból eszik, halálnak halálával fog meghalni. Az ember azonban engedett a bűn csábításának, megszegte a parancsot, nem hallgatott teremtő Istenére, aki életet, otthont adott neki, aki védelmezte és oltalmazta őt. A bűnre, minden rend és élet ellenségére hallgatott, szakított a tiltott gyümölcsből, és ettől természete, magatartása,élete, teljesen megváltozott. Többé már nem Isten országának teljességét ismerte, hanem a rosszat, a rontást, a rombolást. A rend helyett  rendetlenséget, igazságosság helyett igazságtalanságot. A lélek szerinti élettel szemben megtanulta a hús és vér szavát, a kívánást, a szenvedélyeket Megtanulta a békétlenséget, gyűlöletet, és mindent, ami bűn és kárhozat. A legrosszabb az, hogy emberi természete annyira megromlott, hogy azóta mindannyian bűnben fogantatunk és születünk.
Amikor Isten megjelent, az ember el akart rejtőzni előle. Isten azonban rögtön látta a változást, és mivel országában nincs helye a bűnnek, s mert Isten a bűnt gyűlöli, ezért Isten a bűnös embert kitiltotta országából. Megátkozta az embert, hogy addig az ember nem léphet be országába, amíg meg nem fizet bűnéért, eleget nem tesz isteni igazságának. Az ember azonban nem képes elviselni Isten bűn ellen való haragját, mert a bűn büntetése a halál. Ezért Isten eltervezte, hogy elküldi a Megváltót, a Messiást, aki az ember bűnéért megfizet, szenved és meghal, de legyőzi a bűnt és a halált, mert feltámad  a halálból. Aki őt elfogadja, aki eszik az ő halálának gyümölcséből, aki így megszabadul bűneitől, azt Isten visszafogadja örökkévaló országába.
Ámen.