El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon  s akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz  az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.(Józsué 1:8-9)

Egy új nap, egy új év, egy új kezdet. Tegnap még 2010-et írtunk, mától kezdve az már elmúlt, elütötte az óra, átlépte az idő. Az már a múlt, és ha a jelent akarjuk leírni, akkor 2011-et írunk. De mi az ami megváltozott? Miért lenne a ma másabb, mint a tegnap volt?  Valahogy mindig az a benyomásunk, hogy egyik nap olyan mint a másik, semmi látható különbséget nem találunk a tegnapi és a mai nap között. Ha nem ünnepelnénk a szilvesztert, ha nem lenne munkaszüneti nap a vasárnap, ha nem lennének a különböző ünnepek, egyik nap úgy telne, mint a másik, észre sem vennénk az idő múlását. Úgy vagyunk ezzel, mintha egy város utcáin sétálva csak a házakat látnánk, és nem látnánk meg a házaktól a várost, vagy úgy, mint aki erdőben sétálva látná a fákat de a fáktól nem látná az erdőt. Nem csak a napokat kell látni, hanem a napok sorozatát és akkor  látjuk hogy van jelen, múlt és jövendő, és rájövünk, hogy valójában nincs 2 egyforma nap. Ha nem is látványos a változás, de ott van bennük , hozzák magukkal, szép lassan összetevődnek, míg egyszer csak láthatóvá és érezhetővé válik, hogy már semmi sem az, mint ami volt. Csak nézzük meg azt, hogy december 21-én volt a leghosszabb az éjszaka s karácsonykor már a nappalok hosszabbakká lettek, a fény megnyerte a harcot a sötétséggel szemben. Úgy mondja a népnyelv, hogy akkortól kezdve egy kakaslábbal hosszabbá lesznek a nappalok. Nem nagy lépés, szinte észre sem lehet venni, de egyszer csak kinyílik a hóvirág, mert a lassan hosszabbodó nappalok felmelegítik a földet, a tél tovatűnik s beköszönt a tavasz. A föld pörögve körüljárja a napot, elhozza a tavasz után a nyarat, az őszt és a telet, és ugyanakkor létrehozza az időt, mert ahányszor körbejár eltelik egy év, egy esztendő. Bizony, van itt változás elég. Téli hideg, nyári hőség, kellemes és kellemetlen időváltozások, hó, eső, zápor, zivatar, szél, és még annyi más. És az életünk sem változatlan. A föld körbetáncolja a napot s közben minket ott hordoz a hátán, visz magával térben és időben s ahogy telik a tavasz, nyár, ősz és tél, úgy telik el gyermekkor, fiatalság, s azután életünk nyara és tele is. Sorsunk egybe van fonódva a földével, és ez nem csoda, hiszen porból lettünk és valamikor porrá is kell válnunk. Bizony, lassan és észrevétlenül telnek napjaink, éveink s mire észbe kapunk, eltelt maga az élet. Éppen ezért a szilveszter meg az újév első napja nem csak azt kell jelentse, hogy eszünk, iszunk, szórakozunk, jól érezzük magunkat, hanem legalább egy percnyi megállás is kell legyen, amikor számba vesszük az idő múlását, elsírtjuk azokat, akiket az elmúlt év folyamán, vagy az elmúlt évek során elveszítettünk. Sokan azt mondják, hogy hagyjuk a múltat, feledkezzünk meg gyászunkról, szomorúságunkról, bajainkról, hadd vigadjunk, mulassunk gondtalanul, de ha még ilyenkor sem gondolkodunk el ezekről legalább egy pillanatra, mikor az esztendő vége a múlandóságra emlékeztet, talán soha nem is találunk erre alkalmat. Akkor meg valóban örökre elvesztettük meghalt szeretteinket, emlékük lassan- lassan elhalványul, szertefoszlik. Elveszítjük múltunkat s akinek múltja nincs, annak a jelen és a jövő bizonytalan. Nagyon szép bizonyság Józsué története erre nézve. Mózes meghalt. Ő átvette a hatalmat, Isten őt tette a nép vezérévé. A régi vezér nincs többé, el lehetne feledkezni róla, új törvényeket, új rendet lehetne bevezetni, de Ő  nem feledkezik meg Mózesről, hanem példaképnek tekinti, nem szakítani akar a múlttal, hanem folytatni akarja azt, amit Mózes elkezdett. Örökségként átveszi az Istennel kötött szövetséget, hallgat Istenre és azt teszi, amit Isten kér tőle, népét az ígéret földjére, Kánaánba vezeti. Nekünk sem szabad megfeledkeznünk halottainkról. Mi is tiszteletben kell tartsuk emléküket, meg kell becsülnünk mindazt, amit örökségként ránk hagytak. Az igazi örökség nem az anyagiak, hanem a lelkiek. Nyelvünk, kultúránk, hitünk. Azokban kell járni azokat kell megbecsülni, azokat kell folytatni. Isten velünk van, segít és megáld bennünket. Itt ebben az imateremben is megvan a lehetőség, hogy leboruljunk Isten előtt, hogy megvalljuk benne való hitünket és bizalmunkat, hogy segítségül hívhassuk Őt.  Az Ő bátorítása egy parancs:” Avagy nem parancsoltam-é meg neked: Légy bátor és erős.”  Minden bizonnyal igaza van Istennek. Amire az életben a legnagyobb szükségünk van, az az erő és a bátorság. Még kérnénk hozzá egészséget, szerencsét, boldogságot is, de talán ha van erőnk és bátorságunk, akkor már mindezek megvannak. A kérdés azonban az, hogy  lehet-e valaki parancsszóra bátor és erős? Akit összetört az élet, aki betegségben, gyengeségben esetleg éppen rokkantságban szenved, aki nyakig ül az adóságban, aki félelemben és állandó rettegésben él, miképpen tud engedelmeskedni ennek a parancsnak? Aki gyászol, aki meghalt szeretteit siratja, akit a halál félelme vesz körül, aki látja mily gyengék vagyunk a halállal szemben, hogyan teljesítheti ezt a parancsot? Vannak akik ilyenek, bátrak és erősek, de talán éppen ők azok, akik nem járnak templomba, nem kérnek Istentől tanácsot, mert úgy érzik, erre nincs nekik szükségük, ők amúgy is boldogulnak. A gyengék, az erőtlenek, azok aki bajban, nyomorúságban, gyászban és szomorúságban vannak, azok kérnek segítséget, vigasztalást, megtartást és gyámolítást Istentől. Azonban nincs tévedés, Isten mindazoknak, akik hozzá jönnek ezt parancsolja, de nem csak a parancsot kell meghallani, hanem azt is meg kell értenünk, hogy Isten ismer bennünket, tudja azt, hogy mi magunktól semmiképpen nem tudunk bátrak és erősek lenni, sőt gyengék vagyunk és állandó félelemben élünk. De azt is tudja, hogy mi azért vagyunk ebben a sanyarú helyzetben, mert magunkra maradtunk, mert nélküle élünk, a bűn és a halál rabságába kerültünk. Parancsol és mi meg kell értsük, hogy ha továbbra is Isten nélkül  maradunk, akkor soha nem lehetünk jó szerencsések, soha nem fogunk boldogulni. Józsuétól azt kérte Isten, hogy tartsa be a parancsolatokat és mindig azokban járjon. Mi karácsony után vagyunk, tőlünk azt kéri Isten, hogy fogadjuk el Jézus Krisztust és járjunk az ő benne való életben, és akkor ő mindig és mindenben velünk lesz, akkor életünk megváltozik, szerencsések leszünk, akkor boldogulunk, akkor valóban teljesíteni tudjuk a parancsot is, bátrak és erősek leszünk. Még a haláltól sem fogunk rettegni és félni, mert tudjuk, hogy Krisztus átvezet a halálon az örök életre. Nem egyszerű dolog így megváltozni, de nem lehetetlen. Karácsonykor a napok kezdenek hosszabbodni, és szép lassan, pár hónap elteltével az egyre hosszabbodó napok elhozzák a nagy változást, a tavaszt. Ha karácsonykor Krisztust befogadjuk életünkbe, és ha elkezdünk járni az ő benne való hit útján, szép lassan, talán hónapok elteltével, talán még későbben, megtörténik bennünk is a változás. Mert teljesen át kell formálódjunk, érzéseink, gondolkozásunk, világnézetünk. Van akinek erre nagyon sok idő szükséges. Megtörténhet azonban az is, hogy szempillantás alatt bekövetkezik a változás. Karácsony után itt az új év. Talán szerencsés és boldog leszel, erős és bátor, mert Isten veled lesz és elkísér minden utadon.
Ámen.