Az élet védelme
Mezei Horváti M. Attila

Erkölcs
Az ember része a földi világnak, vagyis éppen úgy beletartozunk, mint a fák, füvek, virágok. Testünk ugyanazon atomokból épül fel, mint a föld, a hold, a csillagok. A különbözőség tehát nem fizikai jellegű, hanem szellemi adottságaink. Nem léphetünk ki a minket körülvevő világból, nem szakadhatunk el attól, de szellemileg az egész világ elérhetővé válik számunkra.  Szellemi képességeink lehetővé teszik, hogy magunk döntsünk sorsunk felől. Ebből ered minden nyomorúságunk, mert mi ezt a lehetőséget tévesen értékeljük. Az ember túlértékeli szellemi önállóságát, a természet fölé emeli magát, egyedinek, különálló egésznek képzeli magát. Uralkodni akar a világban, saját egyéni érdekeinek elérését teszi élete céljául.
Azonban amikor ezt tesszük szembekerülünk a minket körülvevő világrenddel, aminek a következménye, hogy világunkban úrrá lesz a káosz, a békétlenség, egymást érik a hazugságok és igazságtalanságok.
Nyilvánvaló tehát, hogy szellemi önállóságunk nem lehet önkényes, sőt, nem lehet tetszőleges. Meg kell értenünk, hogy az élet rendezettség, és ez meghatározza sorsunkat. Ebben van életünk értelme és célja, ami nem lehet más, csak a rend megtartása, mind testi, fizikai viszonylatban, mind lelki, szellemi síkon. Ez tulajdonképpen az erkölcsi világrend.
A lehetőség, amit szellemi képességünk teremt, abban áll, hogy választhatunk a jó és a rossz, építés vagy rombolás, élet vagy halál között. Emberi mivoltunk meghatározza, hogy  erkölcsös  az, ami az élet építi és védi.
Az erkölcsi világrend tehát személyes viszonyunk  az élethez és a világhoz. Rajtunk áll életünk fölemelése vagy megromlása. Választhatunk menny és pokol között.
Ez bizonnyal igaz. Ha mélységekben vagy, lehetőséged van változtatni, felemelkedni.