Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. (Máté 4:17)
Keresztelő János nem messze Jerikó városától keresztelt a Jordán vizében. Ott, a Jordán folyó mellett tartotta beszédeit, prédikációit, amelyekkel bűneik megbánására hívta az embereket. Egy alkalommal arról prédikált, hogy Heródes negyedes fejedelem, akinek palotája Jerikóban volt, bűnös életet folytat, mert elvette testvérétől annak feleségét, Heródiást. Heródes ezért a beszédért börtönbe vettette Keresztelő Jánost. Ezzel befejeződött munkássága, elvégezte azt, amivel Isten őt megbízta, az útkészítést. Mikor Jézus meghallotta, hogy mi történt, visszatért Galileába és elkezdte megváltói munkáját. Először Názáretben prédikált, de mivel ott úgy ismerték, mint a szegény ácsmester fiát, ellene fordultak. Ezért Kapernaumba ment és ott tanította az embereket. Azt prédikálta, amit Keresztelő János is prédikált „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” Ebből a beszédből kitűnik, hogy Ő azt a munkát folytatja, amit János elkezdett s mivel Keresztelő János arról tett bizonyságot, hogy az igazi megváltó utána jő, ezért elsősorban arra utal, azt hirdeti, azt hozza mindenki tudomására, hogy Ő az akiről Keresztelő János beszélt, Ő az Isten által megígért Messiás. Jézus mindvégig tudta, hogy neki szenvednie kell, majd meghalni a keresztfán, és Ő ezt önként vállalta, egy percig sem riadt vissza a gondolattól, hogy önmagát kell feláldoznia érettünk.
Kapernaumban  nagyon hamar felfigyeltek reá és sokan jöttek hozzá, hogy hallgassák tanítását. Jézus elsősorban megtérésre hívta az embereket. Hogyha  Jézus a mai hitetlen világban hívná az embereket megtérésre, az mindenki számára érthető dolog lenne. Jézus azonban ezt a megtérésre való felhívást ezelőtt majdnem 2000 esztendővel intézte olyan emberekhez, akik Isten kiválasztott népéhez tartoztak, akik vallásukat nagyon is komolyan vették és gyakorolták, akik hittek Istenben és istenfélő életet éltek. Ahogy olvassuk Jézus történetét egyre világosabbá válik előttünk, hogy éppen azért jöttek hozzá az emberek, mert volt hitük, mert keresték Istent és mert vártak valamit Istentől. Várták, hogy Isten megvalósítsa ígéretét, hogy elküldje a Messiást, a mennyei királyt, aki megvalósítja Isten országát, Isten uralmát a földön.  Jöttek Jézushoz, hogy segítsen nekik megtérni a bűnből Istenhez. Azt várták Jézustól, hogy keresztelje meg őket mint Keresztelő János, a bűnök bocsánatára. Igaz, hogy nem látták még, hogy akihez jönnek, az nem Keresztelő János, nem Illés próféta vagy egy a próféták közül, hanem éppen az, akire várnak, a megígért Messiás, de jöttek hozzá, hallgatták tanításait. Jézus arról beszélt nekik, hogy elközelgetett Isten országa. Az Ószövetség törvényvallása arról beszélt, hogy aki nem tartja be a parancsolatokat, aki vét a törvények ellen, azt Isten megbünteti, azt kárhozatra, örök halálra veti. Éppen ezért a nép számára Isten félelmetes ítélő bíró volt, hiszen senki nem tudta betartani rendeléseit. A félelem sötétségében éltek mert tudták, hogy csak kárhozatot és halált érdemelnek. Számukra Jézus a félelem sötétségében fény, a halál árnyékában világosság volt. Jöttek hozzá az emberek, mert Ő nem büntetésről, ítéletről beszélt, hanem arról, hogy közel van Isten országa, tehát közel van az a nap, amit a próféták megjósoltak, hogy a Messiás király megvalósítja Isten hatalmát itt a földön és a kiválasztott nép elnyeri méltó jutalmát. Ellenségei azzal vádolták Jézust, hogy el akarja törölni a törvényeket. Ő kinyilvánította, hogy nem azért jött, hogy eltörölje, hanem épp, hogy megtartsa azokat. Szerinte is az Isten szerinti élet a törvények betartásán alapszik. Aki nem tartja be a törvényeket az vét Isten ellen, az bűnt cselekszik, az bűnös és méltó az ítéletre, de azt is mondta, hogy aki megbánja bűneit, aki megtér bűneiből, azokhoz közel van Isten országa. A Messiás, akiről a próféták beszélnek, éppen azért jön, hogy a bűnösöket megszabadítsa az ítéletből, a kárhozatból és akik az ő szabadítását elfogadják, azoknak adja országát.  A farizeusok és Jézus között az a különbség, hogy a farizeusok azt tartották, hogy csak aki betartja a törvényeket, az üdvözül és csak az juthat be Isten országába, tehát egyedül csak a törvény által lehet üdvözülni. Jézus ellenben azt tanítja, hogy a törvény rámutat bűneinkre, de senki nem tudja a törvényeket úgy betartani, hogy a bűnöket elkerülje, ezért a törvény által senki sem tud megigazulni. Csak az üdvözülhet, aki bűneit megbánva megtér és elfogadja az Isten által adott szabadítást. Jézus később bizonyságot tesz arról, hogy ő az Isten által adott Megváltó, Szabadító. Aki megtér bűneiből, aki elfogadja őt, annak Ő királya lesz, azt befogadja Isten örökkévaló országába, azt megszabadítja az ítélettől és kárhozattól. A farizeusok ítéletet hirdettek, Jézus megbocsátást.
A mai hitetlen világban mikor megtérésről beszélünk, elsősorban arra gondolunk, hogy a megtérés azt jelenti, hogy a hitetlen ember hinni kezd Istenben. A kérdés az, hogy lehet-e a mai világban Istenben hívő életet folytatni? Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy a hívő ember különbözik környezetétől. Másként gondolkozik, másként él, mint a környezete. Templomba jár, imádkozik, más az értékrendje, másként viszonyul a szexhez, erkölcshöz és mindenhez ezen a világon, mert neki az első a lélek és csak másodrendű a testiek. Attól félünk, hogy kinevetnek, kicsúfolnak, esetleg még bántalmaznak is  minket. Talán el sem tűri a világ, hogy mások legyünk, hogy kilógjunk a sorból. A legtöbb ember nem is akar más lenni. Elfordul Istentől, elhagyja szüleitől örökölt hitét, vallását. Elfogadja azt, hogy nem lehetünk más mint a világ, alkalmazkodni kell barátokhoz, munkahelyi követelményekhez, a lakótelephez vagy településünk szokásaihoz. Nem lehet elzárkózni, bezárkózni, elkülönülni. Próbálná csak meg valaki a saját maga ásott kútjából használni a vizet, mikor mindenki csapvizet használ és a régi kutakat szennygödörként használva elfertőzték az egész környék talaját. Öltözködésben, hajviseletben, beszédmódban, és sorolhatnánk mi mindenben kell még alkalmazkodni felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt, mert ha nem, akkor várni lehet a kellemetlenségekre, csúfolkodásra, kiközösítésre.  És belsőleg is alkalmazkodni kell. Pénz, kényelem, luxus, rosszindulat, pletyka, irigység, testiség. Ezek a mai témák, ezekkel kell foglalkozni ha nem akarunk unalmasak, lenézettek lenni. Vajon ki lehet maradni ezekből? És mi lesz velünk, ha éppen ezért munka nélkül maradunk, vagy mit mondanak gyermekeink, ha nem biztosítjuk számukra mindazt, amit más gyerek megkap? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nehéz megválaszolni, annak, akinek nincs hite. Rá kell jönnünk arra, hogy a mai világban is úgy van az, hogy megtérni csak annak lehetséges, akinek hite van, akinek legbensőbb énjében ott pislákol a hitnek legalább piciny kis mustármagnyi szikrája, aki látja, hogy élete a bűn és a halál miatt reménytelen, aki  keresi Istent, aki keresi a megbocsátást, aki igazi örömökre és igazi boldogságra vágyik. Az ilyen emberi meghallja Jézus hívó szavát, térjetek meg mert elközelgetett Isten országa.  Elfogadja őt megtartójának, örökkévaló királyának. Ha én vagyok ilyen, akkor már nem kérdezem többé, hogy mit szól ehhez a világ, mert csak az számít, amit Jézus mond és amit Ő ad nekem.    Ámen.