Azt, hogy a világmindenségben létezik az építő, újat teremtő, rendet, életet formáló és az ezzel ellentétesen ható romboló, káoszt, zűrzavart, és halált okozó két erő, mindenki elismeri, elfogadja. Azonban, hogy a két erő tudatosan munkálkodik, és közülük az első Isten és a másik az Ördög, a Sátán, abban kételkedünk, hitetlenkedünk, és az egészet bolondságnak tartjuk. Azt mondjuk, hogy aki racionálisan gondolkodik, az nem fogadhatja el Istennek és a Sátánnak létezését, mert csak az emberi agy képes gondolkodni, és nincs rajta kívül értelem, tudat, intelligencia. Léteznek természeti, és kozmikus erők, de nincs tudatos, tervszerű isteni  megvalósítás, kijelentés, és nem létezik tudatos sátáni megnyilvánulás sem, mert a természet képtelen az értelemre.

Azonban az ember része a természetnek, akkor pedig tudatunk is a természet megnyilvánulása. Ez ellentmond racionalista nézeteinknek, és felhívja figyelmünket arra a tényre, hogy nem csak a látható dolgok valóságosak. Létezik a láthatók mellett egy láthatatlan valóság, léteznek a természetfölöttiek, és létezik az emberénél magasabb szintű tudat és intelligencia. Ha a tudat az emberré válás folyamata, akkor emberi tökéletesedésünk feltétele ennek a magasabb rendű szintnek az elérése.

Ha mindezekben kételkedünk, érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában semmink sincs, amit ne kaptunk volna. Most ne az anyagiakra gondoljunk, hanem azokra a dolgokra, amikkel elménk, tudatunk rendelkezik. Nagyon büszkék vagyunk emberi agyunkra, de valójában mi az, ami saját magunkból ered, amit saját elménk hoz létre? Még a beszédet is meg kell hogy tanuljuk. És minden tudásunk alapja a tanulás. Merítünk abból a közös tudásanyagból, amit az emberi szellem hordott össze. De gondolkodtunk-e már azon, hogy honnan jönnek az új gondolatok, a felfedezések, honnan az inspiráció, az ihlet? Mi adja a belső látást és a tehetséget a festőknek, honnan jön a hang, a melódia a zeneszerzőknek? Vannak velünk született emberi adottságaink, képességeink, de azokat nem mindig teljesítjük ki, és könnyen lesüllyedünk egy olyan élet szintjére, amely emberi mivoltunk, létezésünk kudarca. Ahhoz, hogy kiteljesített életet éljünk, meg kell tanuljunk olyan dolgokat, amelyek a magasabb rendű szellemi valóság részei. Ilyen: a szeretet, a megbocsátás, és ezekhez hasonló lelki adottságok.  Legfőképpen meg kell tanuljuk a hitet. Sokan azt gondolják, hogy ezek a lelki javak maguktól jönnek, éppen úgy, mint a szerelem, ami magától jön, nem lehet tanulni,mert vagy van magától, vagy nincs. De gondoljunk arra, hogy senki nem szereti ellenségét, de meg lehet tanulni szeretni őket. A hit sem jön magától. Olvasni kell a Szentírást, foglalkozni kell a hitbeli dolgokkal, meg kell tanulni, gyakorolni és teljessé kell tenni azt. Hit által tudunk felemelkedni a lét végső teremtő forrásáig, Istenhez. Csak ha megtaláljuk Istent, akkor tudunk olyan tökéletes életre jutni, amelyben megvalósul az örökkévalóság.
Ámen