Ebredj fel, kövesd a fényt
Mezei Horváti M. Attila

Ébredj fel, kövesd a fényt

Mint világosságnak fiai úgy járjatok (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is fedjétek azokat. Mer a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek, mert minden, a mi napvilágra jő, világosság. Annak okáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.(Efézus 5:8-14)

Sokszor hallunk arról, hogy vannak olyan emberek, akik átmennek a klinikai halálon, de az orvosok visszahozzák őket az életre. Ezek közül a halált megjárt emberek közül sokan azt mesélik, hogy egy sötét alagúton kellett átmenniök, de nem féltek, sőt, határtalan boldogságot éreztek, mert az alagút túlsó végéből fény áradt feléjük és ebben a fényben valaki várta őket. A sötétségben fölragyogott valaki előttük és számukra teljesen nyilvánvaló, hogy az senki más nem lehetett, csak az úr Jézus Krisztus.  Mintha épp a mai Ige teljesedne be: „támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus.” Ezen elgondolkodva, rá kell azonban, hogy jöjjünk, nagyon szomorú dolog lenne, ha csak azoknak ragyogna fel a Krisztus, akik a klinikai halálból visszajöttek. Akkor csak nagyon kevesen élnék át azt a határtalan boldogságot, amelyről ezek az emberek beszélnek. Mi azonban tudjuk, hogy Krisztus mindenkihez jött, ő mindenki számára lehetővé akarja tenni a vele való találkozás örömét.
Nézzük meg mit is mond az Ige. „Serkenj föl, aki aluszol”. Elsősorban azt üzeni, hogy alszunk, és ha Krisztust akarjuk látni, fel kell ébrednünk. Még ha reggel felkeltünk is, és végezzük mindennapi dolgainkat, akkor is alszunk. Itt valójában nem test szerint való alvásról van szó. Bensőleg is el lehet aludni. Alszunk lelkileg, alszik lelkiismeretünk, csak test szerint, és csak a testnek élünk. Elvégezzük munkánkat, törtetünk, küszködünk, de belül üresek vagyunk, nincs valódi örömünk, nem tudjuk, mi életünk valódi célja, értelme. Mindenki alszik, és a halálban van, aki nem Isten szerint él, aki nem világosságban jár. Ez az ó ember állapota. A lélek alszik, test szerint pedig sötétségben járunk, gsümölcstelen az életünk. Nézzünk csak szét a világban, mennyi ember van ebben az állapotban. Hányan gondolják azt, hogy úgy se látja senki őket, és olyan dolgokat cselekszenek, hogy éktelen dolog csak mondani is azokat. Észre sem veszik, hogy sötétségben, a halál mélységeiben vannak, elfelejtik, hogy a test útja sírgödörbe vezet. Ebből az állapotból akar kivezetni minket a mennyei Atya. Ébresztget bennünket, fényre, életre hív bennünket. Ha elfordulunk a testiektől, ha lelkünk ébredezni kezd, akkor mi is meglátjuk az életünk sötét alagútjába felragyogó fényt, akkor felragyog nekünk is a Krisztus, és mi is megérezzük a vele való találkozás határtalan boldogságát. Ha ez a csoda megtörténik velünk, akkor életünk is megváltozik, egészen más lesz. Világosságban, fényben fogunk járni, hiszen ha egyszer megéreztük, hogy milyen jó Krisztussal lenni, akkor mindig vele akarunk lenni, soha el nem hagyjuk Őt. Ő pedig Szent Lelke által újjászül bennünket, és így a „világosságnak fiai”-vá, Isten gyermekeivé leszünk.
Amíg nem találkozunk vele, ameddig az ó ember életét éljük, addig nem törődünk igazsággal, szabadsággal, Isten valóságával. Hamisságban járunk, a bűn, a szenvedélyek rabságában élünk, nem törődünk azzal, hogy Isten valósággal jelen legyen életünkben, nem érdekel bennünket hit, remény, szeretet. Krisztust bolondságnak tartjuk. Ha egyszer felragyog életünkben a Krisztus, akkor döntő fontosságúvá válik számunkra az igazság, szabadság, Isten valósága ebben a világban. Eddig gyümölcstelen életet éltünk, hiszen csak magunkra gondoltunk, senki nem szakíthatott életünkből. Amint a napfényben a jó fa jó gyümölcsöt terem, akképpen a ránk ragyogó Krisztus képessé tesz arra, hogy mi is gyümölcsöket teremhessünk. Jóságot, szeretetet, megértést, megbocsátás, tiszteletet.
Ha ilyen életet élünk, akkor valóban elmondhatjuk, hogy felserkentünk az alvásból. Elmondhatjuk, hogy nem sötétségben a halál útját járjuk, hanem Krisztuséi vagyunk, aki olyan örömre és boldogságra vezet bennünket, amilyent soha emberi szív és elme meg sem gondolhat, el sem képzelhet, amelyben mindenkor Istent imádjuk és magasztaljuk. Ámen.