A János és a farizeusok tanítványai pedig böjtölnek vala. Odamenének  azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? (Márk 2:18)

Böjtfő vasárnapjához érkeztünk. Vége a farsangnak, ami az egyházi év szerint a gondtalan örvendezésnek az ideje, és elkezdődött a 40 napig tartó böjti időszak, amikor nagypéntekre készülünk, Krisztus szenvedéseire, kereszthalálára emlékezünk. Nekünk reformátusoknak azonban nincs előírva az, hogy miképpen kell böjtölnünk, ezért aztán valójában nem is böjtölünk. Arra hivatkozunk, hogy Jézus és tanítványai sem böjtöltek, pedig abban az időben nagyon szigorúan vették és nagyon komolyan gyakorolták a böjtöt. A kérdés amit Krisztusnak feltettek s amit mi is fel kell, hogy tegyünk, mi az oka annak, hogy Ő és tanítványai nem böjtölnek?
Első hallásra úgy gondoljuk, hogy a böjt teljesen az Ószövetség vallásához tartozik, és semmi köze Jézushoz és a Jézusban kötött Újszövetséghez. Ha azonban meghallgatjuk Jézus tanítását a böjtről, akkor rájövünk, hogy a kérdés nem is olyan egyszerű. Jézus nem mondja ki sem azt, hogy kötelező, és azt sem, hogy nem kell többé böjtölni. Rá kell ébrednünk arra, hogy a hangsúly nem is azon van, hogy kell-e vagy nem kell böjtölni, hanem azon, hogy miképpen értelmezzük a böjtöt. Jézus tanítása az, hogy semmi értelme annak a böjtnek, ami csak egy külsőséges, megüresedett szokás gyakorlása. Szükség van a böjtre, élni kell ezzel a lehetőséggel, csak egészen másként kell gyakorolni. Hogy mit jelent valójában a böjt, arról két alkalommal beszélt.
Egyszer egy gonosz lélektől meggyötört fiatalembert gyógyított meg. Tanítványai is próbálkoztak a gyógyítással, de nekik nem sikerült. Mikor megkérdezték tőle, hogy nekik miért nem sikerült a gyógyítás, az Ő válasza az volt, hogy azért, mert azt a gonosz lelket, ami a fiatalembert gyötörte nem űzheti ki más, csak a böjt és az imádság együttesen. Nagyon sok olyan történet van, amikor már semmi nem segít. Amikor azonban a körülöttünk, vagy épp az életünkben lévő gonoszság annyira kibírhatatlan, amikor a bűnöknek sokasága, életünk rengeteg visszássága annyira leterhel, hogy úgy érezzük, itt már semmi nem segít, nincs kiút, akkor jusson eszünkbe, hogy még van egy utolsó lehetőség, böjtölni és imádkozni. Bizony ez a mi mai világunk rengeteg bűnével épp ilyen helyzetben van. Éppen erre van szükségünk. Önmegtartóztatásra, a befelé fordulásra, a hibák, tévedések, az Istentől való elfordulás, a bűnök számbavételére. Amikor még evés-ivásban is fegyelmezem magam, hogy aztán így, testi-lelki böjtöt tartva, ismét megtaláljam magamban az imádságnak útját, a megmaradásnak utolsó reménységét.  Mert bajban van ez a világ. Krízisben vagyunk. Lesújt reánk ez a rettenetes gazdasági válság, hozza a szegénységet, nyomorúságot, megvonásokat, a drágulást, a megélhetés bizonytalanságát. Soha ilyen rettenetes, jajgató helyzetben nem voltunk. De nem csak a gazdasági válság súlyt és nyomaszt bennünket. Nem csak a világ romlott meg körülöttünk, de mi magunk az emberek is egyre inkább rosszabbakká, gonoszabbakká leszünk. Elfordulunk egymástól,  mélyülnek a társadalmi feszültségek, lenézzük, gyűlöljük egymást. Eluralkodnak az indulatok, helyet adunk az előítéleteknek. Valami iszonyatos dolog történik velünk, világunkkal. Kiutat kell keresnünk, megoldást. Testi-lelki gyógyulást. Az ifjú embert egyedül Jézus tudta meggyógyítani. Ezt a pusztulás felé rohanó világot, ezt a gonosz lélek által meggyötört emberiséget is csak Ő tudja meggyógyítani. Az orvosság: böjt és imádság együttesen. Isten nem hagy bennünket magunkra, Isten nem mond le rólunk. Mi sem szabad megadjuk magunkat a bűnnek. Erre figyelmeztet böjtfő vasárnapja. Itt az ideje annak, hogy változtassunk, hogy meggyógyuljunk. Használjuk ki a böjti időszaknak mind a 40 napját a magunk számára, a világ számára. Nem külsőséges, nem csak a szokás kedvéért tartott böjtöléssel. Ha bármilyen vonatkozásban megérint és meggyötör a mai helyzetnek gonosz lelke, szelleme csak egy dolgot tehetsz, és nincs is más lehetőséged, mint a teljes szívvel és lélekkel való böjt és imádság együttesen. Ha munkahely nélkül maradtál, ha egekig felszöktek a kamatok s képtelen vagy törleszteni, ha elvesztetted hajlékodat mert nem fizettél, vagy mert átvertek, ha elvesztetted minden pénzedet, ha megvertek, kifosztottak, és még ki tudja felsorolni mikor és milyen nyomorúság ha ért, akarva-akaratlan, hittel-hitetlenül ezt kell tegyed, és minden bizonnyal valódi lesz a böjtöd, mert igazán olyan helyzetben vagy, hogy se enni se inni nem tudsz a fájdalomtól, és semmi más nem jut eszedbe, csak imádkozol. Isten válasza Jézus Krisztusban van. Őt kell megtalálnod, és akkor megnyílnak az Isten által számodra elkészített új lehetőségek. Benne találsz vigasztalást, ő segít neked talpra állni, tovább menni , új életet kezdeni.
A második alkalom, a második tanítása Jézusnak a böjtről az, amikor magát a vőlegényhez hasonlítja. Azt kérdezi: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg vele van a vőlegény? De eljön majd az idő, amikor nem lesz velük a Vőlegény és akkor majd böjtölni fognak. Nyilvánvaló, hogy a maga halálára utalt, amikor majd megszűnik az örömük és amikor gyászolják és siratják őt. Itt is a valódi, szív szerinti böjtről tanít Jézus. Akkor értjük meg igazán, milyen böjtről van itt szó, amikor valamelyik drága szerettünk koporsója mellett állunk, amikor annyira fáj a halál vesztessége, hogy sem enni sem inni nem tudunk. Akkor valóban nem külsőséges a böjtölésünk, hanem szívből jövő, valódi. Jézus tanítása az, hogy csak akkor böjtöljünk, amikor ilyen valódi érzések vannak szívünkben.  Akkor a mi Istenünk elfogadja böjtünket, imánkat, lehajol hozzánk, megválaszolja kérdéseinket, megvigasztal  és megtanítja nekünk örökkévaló országát.
Összegezve Jézus tanítását, azt kell mondanunk, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miképpen tartja vagy nem tartja a böjtöt. A böjt időszakában vagyunk, nagypéntekre, Jézus kereszthalálára nézünk, de tudjuk, hogy utána húsvét, a feltámadás ünnepe és öröme vár reánk. Ámen.