Jónás próféciája
Mezei Horváti M. Attila

És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! (Jónás 1:1-2)
A 40 napig tartó böjti időben nem is találhatnánk mai világunkhoz megfelelőbb üzenetet, mint Jónás történetét. Bűnről, Isten bűn ellen való haragjáról, ítéletének hirdetéséről, majd a bűnök megbánását kifejező böjtről és az azt követő Isteni kegyelemről van itten szó. Isten elhatározza, hogy Ninivét, a nagy várost, gonoszsága miatt eltörli a föld színéről. Jónást, akiről csak annyit tudunk, hogy Amittainak a fia, küldi el Isten, hogy prófétáljon Ninivében, hirdesse az ítéletet, a pusztulást. Jónás nem akarja vállalni a prófétaságot, inkább hajóra ülve menekülni akar. A hajó viharba kerül. A hajósok megtudják, hogy Jónás miatt vannak veszélyben, mert ő Isten elől menekül. Tengerbe dobják, ahol egy nagy cethal elnyeli. 3 napig van a cethal gyomrában. Ott Istenhez imádkozik, vállalja a küldetést, belátja, hogy az Úré a szabadítás. Ekkor a hal kiveti a szárazra és ekkor Jónás elmegy Ninivébe. Járja a város utcáit és mindenhol kiabálja, hirdeti „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”  A niniveiek  komolyan veszik Isten figyelmeztetését. Megbánják bűneiket, a megbánás jegyéül böjtöt hirdetnek. Kicsinyek, nagyok zsákba öltöznek, még az állatokat is böjtöltetik, nem hajtják őket legelőre, nem kapnak vizet. Maga a király sem kivétel, zsákba öltözik és porba ül, úgy könyörög Istenhez bűnei bocsánatáért. Mikor Isten látja cselekedeteiket, böjtjüket, azt, hogy valóban bánják bűneiket, megbocsát nekik és nem viszi végbe ítéletét, nem pusztítja el a várost.
Ha a történetet a mai világra kivetítjük, az első kérdés ki a ma Jónása? Református hitünk szerint nekünk nincs szükségünk többé prófétákra, mert Jézus, mint a mi Főprófétánk Istennek akaratát tökéletesen kijelentette. Azt, hogy Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen bűneiből és éljen. Azt is valljuk, hogy mint Jézus tanítványai, szüntelenül bizonyságot kell tegyünk róla, értünk hozott áldozatáról, tanításairól. Mi csak arról szeretnénk beszélni mindig, hogy Jézus eltörli bűneinket, megszabadít az ítélettől, a haláltól és örök életre vezet.  Jézus tanítása azonban arról is szól, hogy aki nem fogadja el Őt, aki a bűnt választja, annak büntetése az örök halál. Arról is, hogy amikor ez a világ teljesen a bűn hatalmába kerül, elpusztul a föld. Azután Isten újjáteremt mindent, megtörténik Krisztus dicsőséges visszajövetele, országának kiteljesedése, és akkor bűn nem lesz többé. Az új teremtésig azonban a bűn itt van a világban. Ha Isten valamikor régen szükségesnek látta elküldeni Jónást Ninivébe, akkor most százszorta inkább szükség van Jónásra, Jónásokra, akik figyelmeztetnek arra, hogy a bűn miatt elpusztul a föld. És valóban. A Jónások itt vannak a világban. Talán az egyházakra gondolunk, de valójában itt különleges küldetésről van szó. Jónás sem volt egyházi ember. Csak annyit tudunk róla, hogy Amittainak volt a fia. Éppen így bárki lehet az, aki felemeli szavát, aki figyelmeztet. Jónásról elmondja a történet, hogy nem akarta vállalni a küldetést. Valóban nem könnyű dolog szembefordulni a nagyvárossal, a közönnyel, a közvéleménnyel, a világban uralkodó különböző bűnökkel. Kinevetnek, kigúnyolnak, bántalmaznak, vagy éppen semmibe vesznek, félreállítanak. Önszántából talán senki nem akar prófétává, vagy éppenséggel keresztre feszített megváltóvá lenni.  És mégis, ott vannak  a világban a modern kor Jónásai. Nem tudhatjuk, hogy milyen szenvedéseken mennek át a cethal gyomrában, mi ad erőt nekik arra, hogy ha kell, fához kötözzék magukat, vagy otthagyva békés otthonukat tüntessenek, védőláncot formáljanak, hogy vállalják a fogházat, megveretést, különböző büntetéseket, meghurcoltatásokat, hogy vonat vagy különböző járművek elé feküdjenek, sínekhez láncolják magukat, mindezt azért, hogy megvédjék a természetet. De védik az állatokat, állat menhelyeket, állat kórházakat működtetnek, tengereket járnak be, hogy megállítsák a tenger gyilkosait. Védik a megkínzott embereket, ott vannak mindenhol, ahol segíteni kell, ahol éhhalállal küzdenek, földrengés, árvíz, vagy bármi más földi katasztrófa pusztított. Minden tettük prófétai szó, kétségbeesett kiáltás, ha nem változtatunk, elpusztul a világ. Sajnos azt kell lássuk, hogy a mai Jónásokat semmibe veszi a világ, de azért annyit elértek, hogy már hatalmi szinten is foglalkoznak a globális fölmelegedés következményeivel, és már tudósok, kutatócsoportok is bizonygatják, hogy nagy mohóságunkban elfogyasztjuk a földet. Hogy nem kell háború, mert  a mi békés önzésünk, a fejlett világ gazdagsága,  kényelme, luxusa miatt milliók szenvednek és pusztulnak el. Bizottságok alakulnak, konferenciák tárgyalnak, nemzetközi fórumok keresik a megoldást. A baj egyre a nagyobb, és nincs javulás, mert böjtölni kéne, lemondani sok mindenről, sok olyan dologról, ami igaz ugyan, hogy pusztítja a földet, de pénzt hoz a házhoz, a pénzhez pedig nagyon ragaszkodunk.  A ninivebeliek megbánták bűneiket, zsákba öltöztek és böjtöltek. Mutatják számunkra is azt, hogy miképpen kell cselekedni. Az első dolog: megbánni a bűnt. Hiába minden böjt, ha nem látjuk meg a baj okát, a bűnt. Elhagyta a világ azt az Istent, aki a föld teremtője, nem imádjuk, nem tiszteljük alkotását: a földet, a természetet, az állatokat, embertársainkat. Nem törődünk környezetünkkel, nem törődünk a lelkiekkel, talán meg is feledkezünk arról, hogy lelkünk is van. Az élet és megtartatás Istene helyét elfoglalta  Pénz bálványisten,  Mammon. Nem lehet egyszerre mind a két Istent imádni. Az egyik imádatával kizárjuk életünkből a másikat. Vagy az örökkévaló Istent választjuk és az életet, vagy a Mammont, a pénzt, de akkor meghalunk. Élet vagy pénz között kell választani. A szomorú valóság az, hogy a többség a pénz imádja. Nyilvánvaló,hogy a megélhetéshez szükség van pénzre, de itt arról van szó, hogy ha választani kell: élet vagy pénz, akkor melyiket választod? Ha egy gyár, üzem, vagy bármilyen létesítmény  szennyezi a környezetet, működése folytán elpusztul a növényzet, meghalnak állatok, madarak, megbetegszenek s talán meg is halnak emberek, akkor ott már választani kell, és a szomorú dolog az, hogy mindig van aki működteti ezeket, mert meggazdagszik belőle, és mindig van, aki vállalja az ilyen helyen is a munkát, a fizetésért, a megélhetésért. Azt kérdezik ezek a munkások, hogy inkább éhezzenek, legyenek munkanélküliek? Nem látják be, hogy itt inkább az a kérdés, gyilkoljanak vagy pénz nélkül maradjanak. Lehet szépíteni a dolgot, de a valóság az, hogy mindenki fut a pénz után, mindenki gazdag akar lenni, részesülni akar mindabban a kényelemben, amit Pénzisten lehetővé tesz, pedig ezek pénz által nyújtott lehetőségekben, élvezetekben ismételten ott leselkedik a pusztulás, a halál. Erkölcstelenség, alkoholizmus, drogok és még sok minden más. Mindezek ellenére azt kell tapasztaljuk, hogy Pénzisten uralkodik a világban. Ott van mindenhol a világban. A városok legszebb, legközpontibb részein egymást érik templomai, a bankok hivalkodó fényűző épületei, ahol papjai. a bankemberek, kölcsönökkel, ígérgetésekkel, szerződésekkel behódoltatják a világot. Szerte a világon imádják őt, mindenki reménykedik, hogy sok pénzt kap tőle, hogy meggazdagszik. Pénzisten hatalma azonban korlátozott. Csak annyi pénzzel rendelkezik, amennyi a világban van. Azt hisszük, hogy bankjaiban pénzt ad, pedig valójában pénzt vesz el, mert visszaveszi pénzét, kamatosan. Ő soha sem veszíthet adósaival szemben, kamatot növelhet, szerződést módosíthat, adósától, ha az képtelen fizetni részleteit, behajthatja a tartozást, még akkor is, ha áron alul elárverezi annak minden vagyonát. Azon csodálkozunk, hogy ennek ellenére, éppen a bankok miatt, súlyos gazdasági válságba jutottunk. Most már megnyílhatnának elvakult szemeink, megérthetnénk, hogy a mi pénzünkből él, abból épülnek fényes templomai, abból kapják milliós fizetésüket papjai.  Eltékozolta pénzünket, megrontotta életünket, pusztulással fenyegeti világunkat. Istensége bálványistenség, ha magára hagyjuk, összeomol.  Csodálkozunk rajta, hogy az adófizetők pénzét miért a bankok megsegítésére használják? Hogy a milliárdokat miért nem a kifosztottak, nincstelenek között osztják szét, hogy azok maguk szükségleteire költekezve fellendítsék a kereskedelmet és ezáltal a termelést? Azért, mert az országokat a pénz emberei vezetik. Csak Magyarországon vannak olyan szegény parlamenterek, akiknek nevén semmi vagyontárgy, esetleg csak egy rozoga utánfutó szerepel, de erről ne is beszéljünk, hisz maga az ország gazdasága sem ér sokkal többet, mint egy utánfutó. A gazdag országokról van itten szó, ahol a bankok milliárdos megsegítésben részesültek. Ezek a milliárdok azt mutatják, hogy a pénz emberei mindenhol ott vannak, védik a pénz templomát, áldoznak annak oltárán, mert ezáltal a maguk hatalmát biztosítják. Ilyen körülmények  között be kell lássuk, hogy eldőlt a föld sorsa, mert soha nem lesz az, ami megtörtént Ninivében, hogy megtérjen az egész világ Istenhez, valódi bűnbánatban, zsákba öltözve, böjtölve. Azt az igazságot azonban meg kell lássuk, hogy Isten lehetőséget ad arra, hogy személy szerint megbánhassuk bűneinket, kirendeli a 40 napos böjt időszakát is, hogy hozzá jöhessünk, hogy Krisztusé lehessünk, hogy megszabaduljunk az ítélettől és az örök haláltól, hogy megtapasztaljuk az igazi, lélek szerinti gazdagságot és boldogságot. Ámen