Kérve kérünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az Ő országába és dicsőségébe hív titeket.   (I.Thes.2:12)

Isten az Ő országába és dicsőségébe hív mindannyiunkat. Ahhoz, hogy oda eljussunk, nem földrajzi távolságokat kell legyőznünk, mert Isten országa és dicsősége valójában  egy magasabb rendű létezést, létformát jelent. Nehéz nekünk elfogadni ezt az igazságot, hogy  nem mi vagyunk a fejlődés csúcspontja, pedig csak el kéne komolyan gondolkodni azon, hogy mennyire tökéletlen, mennyire törékeny  emberi mivoltunk, társadalmunk, civilizációnk. Életünk minden megvalósítása, sőt, maga az élet, egyik pillanatról a másikra megsemmisülhet, semmivé válhat. Ez, amit ma a világban találunk, ez lenne a fejlődés csúcspontja? Amire büszkék lehetnénk, az a tudomány, a technika, de azokat is úgy használjuk, hogy a végeredmény a természet pusztítása, a környezet szennyezése, s előidézi a globális fölmelegedést, ami az emberiség létét, magát a földet veszélyezteti.
El kéne már valóban gondolkodnunk azon, hogy hol tévedtünk, és tévedünk, mert valahol nagyon elrontottuk és nagyon elrontjuk mind a mai napig. Új utakat, lehetőségeket kell keresnünk.  A Szentírás Istenre irányítja a figyelmünket. Sokan kételkednek Isten létében, és megvannak győződve arról, hogy csak az ember képes gondolkodni. Ha azonban a természetben létrejött az emberi tudat, és tudomány, ha már mesterséges értelemről, intelligenciáról is beszélünk, akkor el kell tudnunk fogadni a tényt, hogy az a világteremtő erő, ami mindezek létrejöttét megvalósította, önmaga is rendelkezik értelemmel, és tudatosan cselekszik. El kell fogadnunk Isten létezését, meg kell lássuk a világmindenségben a fejlődést, és hogy a fejlődés célja egy magasabb rendű létforma elérése, amelyben nem létezik káosz, rendezetlenség, halál. Lélek szerinti, romolhatatlan, örökkévaló.
Azonban ha a világteremtő Isten tudatosan cselekszik, akkor az Ördög, a Sátán, a vele ellentétes erő, amelyik a rend, az élet megszüntetésére törekszik, szintén tudatosan valósítja meg önmagát, és célja megakadályozni  az Isten szerinti magasabb rendű életet , hiszen ahol Isten országa megvalósul, ott az ő hatalma megszűnik.

Isten és a Sátán itt vannak a világban. Bennünk, körülöttünk. A mi nagy tévedésünk az, hogy nem akarunk tudni róluk. Úgy élünk, mintha ők nem is lennének, nem is léteznének. Ennek eredménye, hogy életünk célja nem a magasabb rendű életforma elérése, hanem saját magunkat, vágyainkat, elképzeléseinket, ösztöneinket akarjuk megvalósítani. Észre sem vesszük, hogy amikor ezt tesszük, valójában az Ördögnek, a Sátánnak, a Bűnnek szolgáltatjuk ki magunkat, világunkat, mert csak két lehetőség van. Vagy Isten, akinek jelenléte rend, rendezettség, harmónia, aki a lélek országába, és örök életre vezet, vagy a Sátán, aki mindabban jelen van, ami ezen a világon rendetlenség, rendezetlenség, káosz, és amire vezet, az a szenvedés, a  betegség, a halál.  A mai Ige Istenhez hív bennünket, és Istenhez méltó élet folytatására buzdít. Egyéni életünk, emberi világunk csak akkor tud megváltozni, jobb és szebb lenni, hogyha létezésünk célja nem a földi, test szerinti jólét és gazdagság, hanem a lélek szerinti magasabb rendű élet, amely az Isten országába és dicsőségébe vezet bennünket.
Ha életedben változást akarsz, ha szenvedsz, ha nagy bajban vagy, ha rájöttél, hogy élete csőd és kudarc, tenned kell valamit, annak érdekében, hogy mindez megváltozzon. A böjti időszak éppen erre kell segítsen bennünket, hogy életünket megváltoztatva, Istenhez méltóan tudjuk viselni magunkat, mert az igazi böjt azt jelenti, hogy ne azt tedd, amit eddig tettél, bánd meg  bűneidet, és szakíts azokkal. Tagadd meg önmagad,  ugyanakkor valósítsd meg magadban és körülötted Istent, Isten akaratát, vagyis a rendet, az életet, és mindazt, ami az életet szolgálja.
Az első dolog, amit tenned kell, a rend helyreállítása magad körül. Ezzel állítod meg a Sátánt, aki minden rendetlenség forrása. Ő nap mind nap jelentkezik, mert az életünk abból tevődik össze, hogy a rend állandóan felbomlik, és helyreáll. Ahol nem újul meg a rend, ott a Sátán uralkodik. Ezért hát nézz körül lakásodban, s ha van, akkor házadban, kertedben, udvarodban, és ha rendetlenséget találsz, állítsd helyre a rendet. Ezzel már tettél valamit, s már ez javítani fog életeden. De folytasd a munkát, és tarts rendet, rendszerességet az öltözetben, tisztálkodásban, nemcsak magadra nézve, hanem családod számára is. És ami a legfontosabb, amit a böjt külön is kihangsúlyoz, figyelj oda, hogy mit eszel, mit iszol, mert ha elrontod, megbomlik testedben a rend, a harmónia, és uralmát kezdi az elmúlás.
Tudnod kell, hogy mindez csak a kezdet, habár ha ezt megteszed, már tapasztalni fogod, hogy minden mennyire más, mennyire jobb.  De nem csak magad körül kell rendet teremts, hanem életviteledben, munkáidban, szexuális életedben, gondolkodásodban és viselkedésedben.
A legfontosabb dolog, ugyanakkor a legnehezebb, amit tenned kell, hogy megtanulj hinni Istenben. A hit nem jön magától, azt meg kell tanulnod, ami nehéz dolog, mert amikor még nincs hited, nem szeretsz istenes dolgokkal foglalkozni, semmi kedved templomba járni, imádkozni. Vedd észre, hogy életed éppen ezért tört össze, éppen ezért kerültél az élet mélypontjára. Elszakadtál Istentől, aki az életet adja és táplálja. Olyan lettél, mint a szőlőtőkéről lemetszett venyige, szőlővessző, amelyik táplálék nélkül elszárad, és nem jó másra, csak arra, hogy elégessék. Győzd le hitetlenséged. Még ha nincs is hited, foglalkozz Isten dolgaival, jöjj rendszeresen ide, az Imaterembe, imádkozz, keresd a lélek magasságait. Ez csak addig lesz nehéz, amíg legalább egy mustármagnyi hited nem lesz, mert már egy picinyke hit is elegendő arra, hogy megtaláld Istent, és akkor már boldogság lesz számodra hozzá jönni, hozzá imádkozni, Őt imádni és magasztalni.
Ámen