29. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30. És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. 31. És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. (Márk 8:29-31)

A böjtnek, böjti időszaknak, Nagypénteknek, de valójában egész keresztyéni mivoltunknak a Jézusról szóló hitvallásunk adja meg értelmét. Ki számodra Jézus, kinek tartod őt? Ez az ami számít, és nem az, hogy kinek mondja Őt a világ, hogy mások hisznek-e benne, hogy Istennek tartják, vagy pedig közömbösek, hitetlenek. A tanítványok közül Péter volt az, aki elsőnek vallotta hittel és meggyőződéssel, hogy „ Te vagy a  Krisztus, az élő Istennek Fia”, de a kérdés most az, hogy Te magad hiszel-e benne, hiszed-e, hogy Ő neked Krisztus, vagyis életed  megtartója, öröme, és reménysége, vigasztalód, megváltód és üdvözítőd? Hiszel-e Istenben és hiszed-e, hogy Jézus, az ember Fia, ugyanakkor Isten Fia is, tehát valóságos ember és valóságos Isten? A Szentírás boldognak mondja Pétert. Jézus téged is boldoggá tesz, ha hinni tudsz benne, ha elfogadod őt.
A következőkben Jézus megtiltja azt, hogy a tanítványok bizonyságot tegyenek róla, és rögtön ezután arról beszél, hogy neki szenvednie kell, megvetik és megalázzák, majd meg is ölik őt, de harmadnapon fel fog támadni a halálból. Vajon miért tiltja meg Jézus, hogy a tanítványok az Ő Messiás voltát hirdessék? Ha figyelembe vesszük azt, hogy feltámadása után épp ellenkezőleg, a tanítványoknak kötelességük bizonyságot tenni róla széles e világban, akkor ő földi életének idejében inkább emberi mivoltát akarta nyilvánvalóvá tenni, azt, hogy ő mint embernek Fia, igaz emberi természetet vett fel, avégett, hogy mint ember magára vegye és elhordozza bűneinket, és azok büntetését, a szenvedést és a halált. Ha az emberek úgy ismerték volna, mint Isten Fiát, akkor abba a tévedésbe eshettek volna, hogy Isten szenved, és Isten hal meg az emberért a keresztfán, pedig Jézus Krisztus épp azért valóságos ember, hogy ember szenvedjen kínhalált az emberért. Jézus az igazi Messiás, akiben Isten jött el mihozzánk, és aki emberként szenvedett és halt meg érettünk. Isteni mivolta szerint nem szenvedhetett és nem is halhatott meg. Isteni mivolta szerint azonban legyőzte a bűnt és a halált, és harmadnapra feltámadott.
Jézus tehát egyelőre megtiltja tanítványainak, hogy Isteni mivoltáról beszéljenek, és ugyanakkor figyelmezteti őket, hogy neki szenvednie kell, meghalni és harmadnapra feltámadni. Mi tudjuk, hogy mindez valósággá lett, és nekünk már azt parancsolja Jézus, hogy tegyünk róla bizonyságot, mind a föld végső határáig. Azonban a tanítás, hogy ő mint embernek Fia, mint ember az emberért, érettünk,  bűneinkért szenvedett, reánk is vonatkozik.   Jézus az emberek bűneiért halt meg, Jézust az emberek bűne ölte meg. És az emberek bűnébe az én bűnöm is beletartozik, és én azt kell felfogjam, megértsem, hogy  Ő én miattam halt meg, mert bűneimmel én is megöltem őt.  ÉN, és NEM MÁS. Jézus azért engedte, hogy megöljem, mert ez volt az ő akarata, mert feláldozta magát a bűneimért, és azzal, hogy feltámadt, legyőzte azt a tettemet, hogy megöltem őt. Megmutatta, hogy az én bűnöm nem legyőzhetetlen, hogy az én bűnöm megbocsátható, mert az utolsó szó, a megbocsátás. A szeretet, és a jóság többet jelent a bűneimnél, és ezért ha hiszek ezekben az értékekben, le tudom én is győzni a bűneimet, és többet már nem követem el őket. Persze ezekkel a bűnökkel újból és újból szembe kell néznem, és ezerszer követem el ismét azt, hogy megölöm Jézust, de Ő mindig feltámad, és mindig megadja a lehetőséget, hogy az életben, és másokban a pozitív dolgokat keressem.
Ámen