Jézus hét kiáltása a kereszten
Első kiáltás.
Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.  (Luk.23:34)

Jézus szerette az életet, hisz Isteni mivolta szerint Ő Isten szava, az Ige, aminek nyomán létrejött minden, ami rend, és ami élet. A tanítványok éppen azért nem tudták elfogadni azt, hogy neki szenvednie kell, és meghalni, mert szüntelenül tapasztalhatták, hogy Jézusból árad az élet. Betegek gyógyultak  meg egyetlen szavára, halottakat támasztott fel, és akkor is az életet védte, amikor ördögöket, gonosz lelkeket űzött ki, amikor bűnökből vezetett ki embereket. Jézus tanítása számunkra is az, hogy védjük az életet. A magunkét, a másokét. És védjük az állatokat, a növényeket, a természetet, mert mindenben, ami élet, Isten van jelen.
Jézus nem akart meghalni. Ő életet akart magának,és életet minden embernek, de jól tudta, hogy az élet Istentől van, a bűn pedig halál és kárhozat. Ezért magára vette bűneinket, és azt az átkot, amelyel Isten az embert megátkozta.  Neki meg kellett küzdenie a Sátánnal, le kellett győznie a bűnt és a halált, hogy az ember azoktól megszabadulva új életre, magasabb rendű életre jusson, Isten gyermekévé lehessen, és Isten mennyei országában részesüljön.
Jézus szenvedései, megkínoztatása és kereszthalála kozmikus erők küzdelme, amelyben az élet legyőzte a bűnt, a mulandóságot, a halált. Az eredmény egy magasabb rendű létforma, amelyben nem kell félni többé bűntől és haláltól, mert azok nincsenek többé. Életünknek értelme és célja az, hogy erre az életre eljussunk. Egyedüli lehetőségünk Jézus Krisztus. Nem lehetünk csak egyszerű nézők Nagypénteken, akik a legjobb esetben sajnáljuk őt, elborzadunk,  látva kínok közt meghalni a keresztfán. Egyé kell lennünk vele, nekünk is szenvednünk kell. Át kell adjuk magunkat neki, hogy bűneinket, bűnös természetünket magával vigye a keresztfára. Vele együtt meg kell haljon ó emberünk, régi énünk, hogy aztán vele együtt támadjunk Isten szerinti új életre.
Jézus reánk tekint a keresztről, elfogad ha hozzá jövünk, hiszen értünk van ott a keresztfán. Benne vagyunk a töviskoronában, amely véresre sebzi fejét, a szegekben, amelyek áthatolnak kezein, lábain, ott vagyunk testi és lelki kínjaiban, minden jaj-szavában!
Első jajkiáltása értünk mondott ima. Az Atyához esdekel, és nem magára gondol, nem maga számára kér segítséget, hanem azokért imádkozik, akik kínozzák, megfeszítik, megölik őt. Talán azt hiszed, hogy azokért a katonákért, akik körülötte vannak és parancsszóra keresztre feszítették őt. Talán hajlamos vagy arra, hogy őket, vagy a zsidókat, vagy másokat hibáztass. Meg kell azonban értened, hogy TE vagy a bűnös, és te vagy az, aki nem tudod mit cselekszel, hogy Jézust te ölöd meg bűnös tetteiddel, beszédeddel, keményszívűségeddel, önzéseddel  és mindennel, amit a lélek ellen cselekszel. Jézus nagyon messzire lát a keresztről. Milyen jó, hogy engem is, téged is, és minden szeretteinket is látja Ő és milyen jó, hogy imádkozik értünk, milyen szerencsénk van, hogy Ő nekünk is közbenjárónk, megtartónk és üdvözítőnk.
Ámen