Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! (Ján.19:30)
Jézus utolsó előtti kiáltását halljuk. Egyetlen egy szó, de annyi minden van benne, és annyi minden kapcsolódik értelmileg hozzá, hogy hatalmas, hosszú prédikációk sem tudnak semmit hozzátenni, nem tudják jobban elmondani azt, ami ott, a keresztfán történt. Ezt az egy szót kell megérteni, elfogadni, de úgy, hogy az ott legyen örökké szívünkben, lelkünkben, egész életünkben, mert ez a kiáltás a kereszt titkáról szól, arról, hogy Jézus egész életében, de különösen az ő szenvedéseiben és halálában azt végezte el, amivel Őt az Atya megbízta. Eljött ebbe a földi világba, emberi testben azt mutatta meg, hogy milyen az igaz ember, aki nem a bűnre hallgat, hanem Istenre, és azt példázta, hogy milyenekké kell, hogy legyünk, ha be akarunk jutni Isten országába, ha ismét otthon akarunk lenni Istennél. A mi életünk teljesen át kell változzon, olyanokká kell lennünk mint Ő, az kell megtörténjen, hogy éljen bennünk és általunk maga Jézus Krisztus.
Az ember Jézus hatodik kiáltásában azt jelenti  ki, hogy ott a keresztfán fejeződött be küldetése, „elvégeztetett”minden, amit emberi mivoltában meg kellett, hogy tegyen az emberért. Miért kellett szenvedjen? Miért kellett a pokol mélységeibe alászállnia? Miért kellett meghaljon? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket már ezerszer és ezerszer megválaszoltak, és mi magunk is meg tudjuk válaszolni. Helyettünk, érettünk. Mert napról napra bennünk van a bűn, a halál, mert nem az Isten szerinti világrendet valósítjuk meg földünkön, és nem az erkölcsi világrendet életünkben. A jó és a rossz tudását választjuk, azt hogy ne csak az Isten szerinti romolhatatlan javakat ismerjük, hanem mindazokat is, ami rossz, romlandó, ami valójában kárhozat és halál, és észre sem vesszük, hogy a rossz elszakít Istentől. Jézus a jót, az Isten szerinti életet tanítja mindazoknak, aki hallgatják őt, akik ő hozzá jönnek, beszédeiben, életének minden cselekedetében. Betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel, gonosz lelkeket űz ki. Szeret, véd és megbocsát. Csodákat tesz, hogy azok által is Istenhez vezesse az embereket. Legnagyobb tette azonban az, hogy szembeszáll, és megharcol a bűnnel, a sátánnal. A küzdelem, a harc a keresztfán zajlik és látszólag Jézus a vesztes, mert szenved, vérét ontják és megölik őt. Jézus azonban azt kiáltja, hogy az igazság egészen más. Mindezek azért történhettek meg, mert így lett teljessé az ő munkája. Ő azért jött, hogy az ember számára lehetővé tegye azt, hogy megszabaduljon mindattól a rossztól, ami az embert elszakítja Istentől. A legfőbb rossz pedig éppen az emberi testben lévő romlandóság, mert csak ami romolhatatlan az léphet be Isten örökkévaló országába.  Az érzéki, romlandó test kereszten való megáldozásával teljessé teszi a bűn rabságából való szabadítását, és ez lehetővé teszi azt, hogy az ember része lehessen az örökkévalóságnak.
Elvégeztetett, be van fejezve az ember bűnből való megváltása, mert valósággá lett mindaz, amit a próféták megjövendöltek. Ez bizonysága annak is, hogy Jézus a megígért Messiáskirály, akiben Isten helyreállítja a maga országát a földön. Most még ott függ a keresztfán, de hatodik kiáltásában  győzedelmesen hirdeti, hogy volt ereje elhordozni a szenvedést, és a halált, elvégezte mindazt, amivel az Atya megbízta. Minden bizonnyal nyilvánvalóvá lesz győzelme, amikor három nap múlva, húsvétkor, feltámad a halálból.
Ámen.