28. És levetkőztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30. És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. 31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték, és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala, ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, 34. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni, és megízlelvén, nem akara inni. 35. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
(Mt.27:28-35)

Ma van Nagypéntek, Krisztus kereszthalálának napja. Keresztyén hitünk legszentebb és legjelentősebb napja, mert ezen a napon teljesedett be az ember megváltása. Nagypéntek nélkül értelmét veszti a karácsony, és nagypéntek nélkül nincs húsvét. Kereszthalál nélkül nincs megváltás, nincs örömhír, nincs keresztyénség. Krisztus azonban meghalt érettünk. Teste megtöretett, vére kiontatott a keresztfa oltárán, hogy áldozatával megpecsételje az Istennel való Újszövetséget, amely nem a törvény betartásán alapszik, hanem a Jézus Krisztusban való hiten.
Mi történt Nagypénteken? Krisztust, az embernek fiát, aki soha senkivel rosszat nem tett, sőt, vigasztalt, bátorított, jóságra, megbocsátásra tanított, tehát mindenkinek javát akarta, betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki, halottakat támasztott fel, és csodákat vitt végbe, elfogták, törvényszékre hurcolták, halálra ítélték. Megostorozták, megverték, leköpdösték, fejét töviskoszorúval összeszurkálták, bíborpalástot adtak reá, hogy megcsúfolják, hogy lelkileg is megkínozzák, aztán nehéz keresztfát tettek a vállára, ami alatt többször is összeroskadt s végül a Golgota hegyén keresztre szegezték, méreggel itatták, szenvedéseiben kinevették, kigúnyolták, s addig vártak, míg lassan elfolyt a vére, kínos vonaglással utolsót lélegzett.
Hagyományként ismert dolog, hogy Mária, Jézus anyja, a mennybemenetel után felkereste és végigjárta Fia szenvedésének útját. Ez az út Jézus keresztútja. Körülbelül fék kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet végigjárt Jézus a keresztel a Golgotáig.  Via Dolorosa, vagyis fájdalmak útja, vagy Via Crucis, a kereszt útja. Később emlékkápolnákat építettek az útvonal főbb helyszínein. Ezt járták és járják végig a zarándokok, akik szenvedéseire emlékeznek. Mivel lehetetlen volt, hogy mindenki Jeruzsálembe zarándokoljon, ezért szerte a világon számos keresztutat állítottak fel, eleinte hét stációval, de aztán 14 stáció lett a hagyományos forma. A szabadtérben létrehozott keresztutak mellett ma már minden katolikus templomban ott van a keresztút megszámozott képekben, festményekben, vagy domborművekben. A reformáció többek között kiűzte a képeket és szobrokat a templomokból, és elvetette az egyházi életből mindazt, ami nem a szentíráson alapszik. Ideje volna azonban, hogy a keresztyén egyházak közötti feszültségek, ellenségeskedések megszűnjenek, feloldódjanak. Ennek érdekében el kéne ismerni azt, hogy a képek és szobrok egyházi használata nem ellenkezik a tízparancsolattal, mert nem azért vannak a templomban, hogy azokat imádjuk. Az igazság az, hogy ezenkívül is még nagyon sok a vitás kérdés, de az egyházi tudósok, doktorok, teológusok összeülhetnének, hogy végre megoldják azokat. Szükség lenne arra is, hogy a pápa visszavonja a Luther Márton kiátkozásáról szóló pápai bullát, mert ennek következtében jött létre az egyházszakadás, és bocsánatot kérhetne a sok kivégzett áldozatért.
Nagypénteken jó volna, minden keresztyén ember számára Krisztus szenvedésének útját, a keresztutat végigjárni, átélni lélekben mindazt, ami akkor ott vele történt. Nem szükséges testileg járni a keresztutakat, mert még akkor is, amikor test szerint járjuk a keresztutat, a lélek szerinti átélés a fontos. Ne azért tegyük ezt, hogy érdemeket szerezzünk, hogy tettünkért bűnbocsánatot nyerjünk, hiszen mi nem tudunk megfizetni bűneinkért. Krisztust kell megtaláljuk a keresztút végén, az ő keresztjét. Ő az ő érettünk kiontatott drága vérével fizet meg miérettünk, és tesz a maga tulajdonává. Keresztjéhez kell elérkezzünk, és akkor talán igazából megbánjuk bűneinket, azt, hogy nap mint nap vétkezünk, és nem Isten szerinti életet élünk.
Ámen.