Anyák napján lépj be a szeretet házába
Mezei Horváti M. Attila

Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten is ő benne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
A szeretetben nincsen félelem: sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket! (I. János. 4: 16 – 18)

Az Igében, a szeretetben való megmaradásról van szó. Érdekes ez a fogalmazás, mert úgy beszél a szeretetről, mintha a szeretet valami hely lenne, egy lakás, egy ház, amelyben lenni, lakni lehet, amibe belépni, vagy amiből kijönni lehet. A Bibliában vannak még ilyen hasonló megfogalmazások. Lehet olvasni azt is, hogy hitben, Krisztusban, lélekben, Úrban. Meg kell állapítsuk, hogy valóban egy házról van szó, ezek a kifejezések mind ugyanarra a házra utalnak, Isten örökkévaló lelki házára, országára, amelybe be lehet lépni, benne lehet élni. A kérdés az, hogy mi benne vagyunk-e ebben a házban, Isten házában? Ezt a kérdést nagyon sok embernek nehéz megválaszolni, mert nagyon sokan vannak, akik maguk sem tudják, hogy Ők hívők vagy hitetlenek. Sokan nem is akarnak dönteni, és egy olyan magatartást vesznek fel, hogy sem Isten mellett sem ellene, inkább semlegesnek akarnak maradni. Sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem hisznek Istenben, nem keresik ezt a lelki házat, lelki országot. Jó volna, ha mindannyian, hívők, kételkedők, hitetlenek elgondolkodnánk ezen a mai tanításon. Nem hitvitáról van itt szó, hanem arról, ami az életben a legfontosabb: a SZERETETRŐL. Mire gondolunk, amikor az emberi szeretetről van szó? Sokat el lehet mondani az emberi szeretetről, de most csak azt nézzük meg, hogy mit jelenthet a legjobb esetben. A szeretet kapcsolat ember és ember között, esetleg három ember között, talán sok ember között, talán az emberek egy egész csoportja között. Egy olyan kapcsolat, amelyben az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, többé nem idegenek, nem közömbösek, nem kellemetlenek egymás számára, sőt: megismerik egymást, megértik egymást, megbíznak egymásban. Öröm számukra együtt lenni, akkor érzik jól magukat, ha együtt vannak, nem akarnak egymás nélkül lenni. Vágynak egymás után, vonzódnak egymáshoz. Úgy élnek együtt, hogy kölcsönösen egymásért élnek. A szeretet nagyon szép dolog, de majdnem annyira szép, hogy szinte nem is lehet igaz. A valóságban nagyon ritkán valósul meg az ilyen mértékű szeretet. Inkább csak elképzeljük, hogy szeretjük egymást, csak kívánunk szeretetben élni, de valójában soha sem valósul meg a maga teljességében, esetleg csak hasonlít ahhoz, ami valójában kéne, hogy legyen. A legtöbb ember, ha őszinte akar lenni be kell vallja, hogy nincs meg az életében az a szeretet, amiről itt szó van. Hány de hány megkeseredett ember szívében van ott a panasz: Engem nem szeret senki! És én se szeretek senkit! Egyedül érzem magam, egészen egyedül! Olyan világban élünk, ahol az emberek eltávolodtak egymástól, idegenek, nem fogadják el egymást, egymás nélkül és egymás ellen élnek.
Szeretet nélkül semmit nem ér az élet, semmit nem ér a világ, szeretet nélkül otthontalan, idegen vagyok, bárhol is éljek, még akkor is, hogyha hatalmas házam van, bármennyi legyen is földi gazdagságom. Akkor kezdem magam jól érezni, mikor a szeretetben kezdek élni, mikor beköltözök a szeretet házába, legyen az az emberi szeretet legkisebb házacskája is. Az emberi élet másik katasztrófája, hogy az emberi szeretet, ami boldoggá és széppé teszi az életet nem mentes a félelemtől, és nem ment meg a félelemtől, sőt, állandó félelemben élünk. Félünk a csalódástól, féltjük egymást, félünk, hogy elveszítjük egymást, félünk a múltunktól és félünk a jövőtől, az emberektől, a sorstól, a haláltól. A mai Igében olyan szeretetről van szó, amely félelem nélküli, kiűzi a félelmet. Ezt a szeretetet kell megtalálni, ebben a szeretetben kell élni. Aki ebben a szeretetben van, az Istenben van, és Isten is őbenne, mert Isten szeretet.
Ha igazi szeretetre vágysz, ha igazán akarod, hogy ne légy idegen és otthontalan itt e földön, akkor lépj be a szeretetbe, a szeretet házába, amely tulajdonképpen Isten háza, Isten országa. Szükséged van Istenre, de őt csak úgy találod meg, ha van hited. Hogyha eddig közömbös, hitetlen, kételkedő, Isten nélküli életet éltél, akkor feltétlenül meg kel változz, meg kel térj Istenhez. A megtérés megfordulást jelent, új kezdetet, egy másik, jobb útnak a kezdetét az ember életében. A megtéréshez szükséges meglátnod bűneidet, mindazt, ami elszakít téged Istentől, ami meggátol abban, hogy szeretetben élj, szükséges megbánni azokat, szükséges megszabadulni bűneidtől, a bűnre való hajlandóságodtól. El kell kezdeni egy új életet, olyanná kel lenni, mint egy kis gyerek, aki megszületése után teljesen rábízza magát szülei szeretetére, és minden fenntartás, félelem nélkül viszonozza a szeretetet. Ezért nevezzük a megtérést újjászületésnek is.
Így kell szeretnünk Istent, így kell rábízzuk magunkat, mert Ő előbb szeretett minket, és Ő a teljes szeretet. Ez a szeretetet annak a szeretete, aki megteremtett, világra szült minket, és ez a szeretetet ott lehet a mienk, ahol Istennel kapcsolatba léphetünk, az Anyaszentegyházban.
Ma, május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük, az édesanyákat, akiknek reánk áradó szeretetéért Istennek kell hálát adnunk. Isten az Anyaszentegyházban adja magát, mert ez az ő háza, amely éppen ezért ezért a szeretet háza, itt a földön az a hely, ahol mindenkor helyed van, szent lakás, ahol lakni lehet, ahova beléphetsz, ahol Isten védelmez, óv, és gondviselésével vesz körül téged.
Anyák napján lépj be a szeretet házába.

Ámen.