27. Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő. 28. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! (Ján.20:27-28)
A feltámadás nem ugyanaz, mint az életre keltés. Az életre keltés valójában a test újból való         megelevenedése, a megszűnt életfolyamatok továbbfolytatása, amely végül ismét csak a halálhoz vezet. A feltámadás a létezés egy új formájába való átlépés, annak bizonyítéka, hogy van élet a halál után, hogy létezik egy magasabb rendű, Isten szerinti életforma, amelyikben nincs többé bűn, romlandóság, halál. Az egész emberi történelemben egyetlen ember támadt fel, Jézus. Sem előtte sem utána nem támadt fel senki, ezért az ő feltámadása az egyetlen bizonyítéka annak, hogy van halottak feltámadása. Az ő feltámadását számtalan szemtanú bizonyítja, akiknek feltámadása után megjelent. Megjelenéseiről nem mondhatjuk azt, hogy azok látomások, hallucinációk, mert nemcsak beszélt azokkal, akiknek megjelent, hanem evett velük, sőt azok az ő testét is megtapogathatták. Nemcsak azok látták őt, akik hitték, hogy feltámadott, hanem a kételkedő Tamásnak is megjelent, aki kezeit sebeibe mélyesztette, hogy megtapasztalja azok valódiságát. A sebek láttán, amelyek halálos sebek voltak, leborult Jézus előtt és Istenként imádta, mert ezekkel a sebekkel nem lehet élő csak úgy, ha nem emberi, hanem Isteni erő van benne.
Jézus a maga feltámadását épp oly világosan megjelentette tanítványainak, mint szenvedésit és halálát, azonban azok nem akarták elfogadni a szenvedést, a halált, mert nem értették azt, hogy mit is jelent az, hogy Jézus az ő halála után harmadnapra feltámad. Ezt bizonyítja az, hogy a húsvéti történet végig hangoztatja, hogy a tanítványokat mennyire váratlanul érte a Jézus feltámadása, és ezt bizonyítja a Tamás kételkedése is. Ne csodálkozzunk ezen, mert Jézus korában ugyan általánosan elfogadott vallási nézet volt a feltámadásban való hit, de a feltámadás csak az utolsó napon, az ítélet napján fog megtörténni. Jézus feltámadása ezért volt olyan váratlan és nagy öröm számukra. A húsvét az apostolok életében, lelkivilágában, hitében teljes változást hozott létre. Megértették, hogy Krisztus feltámadása előre mutat az utolsó ítéletre. Szenvedésiben, kereszthalálában bűneink büntetését vette magára, hogy mi megigazulhassunk, feltámadása pedig annak bizonyítéka, hogy legyőzte a halált, és bennünket a haláltól is megszabadított.
Krisztus feltámadása volt az, ami nyilvánvalóvá tette, hogy Isten üdvterve arra vonatkozik, hogy az embert a bűn és a halál hatalmából megszabadítsa, azért, hogy az ember ismét az övé lehessen, vele békességben és szeretetben éljen. Krisztus feltámadása volt az, ami által Isten a világot újjászülte, új életre, új reménységre.
Ámen.