6. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időkben állítod-é helyre az országot Izraelnek? 7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. 8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában, és Samáriábaan,és a földnek mind végső határáig. 9. És amikor ezeket mondotta, az ő látokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. 10. És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában. 11. Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe. (Ap.csel. 1:6-11)

Feltámadása után 40 napon át jelent meg Jézus tanítványainak. Ezalatt a 40 nap alatt sokat beszélt nekik az Isten országára vonatkozó dolgokról, és meg kellett tanulniuk, hogy habár nincs állandóan velük, habár testi szemük nem látja őt, ő mégis él, mert feltámadott. Feltámadásának híre hamar elterjedt, és amikor 40 nap múlva magához hívta a tanítványokat a Jeruzsálem melletti Olajfák hegyére már 500-an jöttek hozzá, hogy találkozzanak vele. Jöttek hozzá, mert feltámadásával megbizonyította, hogy ő a megígért Messiás király, aki üdvösséget és szabadítást hoz népének. Abban reménykedtek, hogy Krisztus azonnal megvalósítja hatalmát, és Izrael népe megismeri a valódi boldogságot. Ezért azt kérdezték tőle,”Uram, avagy nem ez időben állítod helyre az országot Izraelnek?” Abban reménykedtek, hogy a feltámadott Jézus dicsőségesen átveszi a hatalmat, ítéletet mond ellenségein, és jutalomban részesíti azokat, akik hisznek benne.
Akkor azért gyűltek össze tanítványai, hogy ezt megkérdezzék tőle. Ha jól meggondoljuk, nemcsak akkor volt ez a tanítványok nagy kérdése, de azóta mindig, és mind a mai napig ezért jövünk hozzá, mert ebben reménykedünk, hogy megítéli ellenségeit, és minket megjutalmaz, és ha nem is tesz mindent kedvünk szerint, legalább elrendezi, hogy ne legyen többé gyűlölet, bánat, fájdalom, üldözés, gonoszság, bűn, hanem csak öröm, békesség, biztonság. Elrendezi, hogy ne legyen rendetlenség, zűrzavar, káosz, hanem legyen rend, tisztaság, harmónia.
Jézus feleletében rámutat arra, hogy neki valóban van hatalma az ítéletre, és ereje arra, hogy az övéit üdvözítse, de az, hogy mikor fog megtörténni az ítélet és mikor valósul meg Isten országa, azt egyedül Isten döntheti el. „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy az alkalmakat”, mondja tanítványinak. A tanítványok csak arra gondoltak, hogy mi lesz velük, mi lesz Jeruzsálemmel, Izraellel. Csak azt várták, hogy a Messiás király Izraelnek hozzon életet és megtartatást. Még mindig nem értették meg, hogy Jézus nem Izrael földi királyságát, hanem magának, Istennek az országát, Istennek uralmát állítja helyre, valósítja meg az egész emberiség számára.  A földi tanítványok, vagyis mi, csak magunkra gondolunk, magunkért imádkozunk, esetleg a magunk szeretteiért, családunkért, avagy a magunk Jeruzsáleméért: Uram, légy velem, őrizz meg engem, családomat, azt a falut, vagy várost, amelyben lakom, szülőföldemet! Mi csak eddig látunk, bennünket csak ennyi érdekel, és csak a ma érdekel, csak a mát látjuk, vagyis a földi boldogulásunkat, életünket. Jézus azonban az egész világot látja, és látása kozmikus, mert látja a múltat, jelent, és a jövendőt is. Ezért mondja azt, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy mikor jön az ítélet napja, hogy mikor jön el Jézus dicsőségének ideje, hanem azzal foglalkozzunk, hogy tanuljunk meg erőt venni tőle, tanuljuk meg elfogadni a Szent Lelket, hogy Szent Lélekkel beteljesedve legyünk ebben a világban az ő tanúi.
Az apostolok és az első tanítványok olyan tanúi lettek Jézusnak, akik le tudtak mondani még az életükről is, mert meg tudtak halni a Jézus Krisztusról szóló tanúbizonyságukért, hitükért. A mi életünk nincs veszélyben, de azért a mi számunkra sem egyszerű dolog bizonyságtevőnek, az ő tanúinak lenni. Beszédünkkel, életünkkel, hitünkkel. Kell tudjunk vigasztalni, szeretni, megbocsátani, és bocsánatot kérni.  Nehéz a bizonyságtétel és saját erőnkből ez soha nem is fog menni, de Jézus nem csak a tanítványoknak, hanem nekünk is ígéri, hogy veszünk erőt amikor elküldi reánk Szent Lelkét. Ez az erő, ami bennünket is képessé tesz bizonyságtevésre, azaz új, Krisztus szerinti életre, nem magunkból jön. Ez az Isten ereje, és a Szent Lélek ajándéka. Ha ezt az erőt megtapasztalod, többé már nem aggódsz magadért, szeretteidért, a máért vagy a holnapért, mert tudod, hogy Krisztusé vagy, és ő mint a te királyod, vigyáz reád, és soha el nem hagy.
Mindezek után Jézus a tanítványok szeme láttára felemeltetett, felhő fogta el őt szemeik elől. Többet testileg nem látták, mi sem láthatjuk, de ígérete szerint, ő Szent Lelke és Igéje által soha nincs távol tőlünk. Ő ott van a láthatatlan Mennyeknek országában és test szerint ott ül az Atya Isten jobbján. Ő az Anyaszentegyház feje, örökkévaló királyunk, aki egykor bennünket is önmagához az örök életre általvisz.
Ámen