És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulván, tisztességet tőnek néki, és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. (Máté 2:10-11)
Karácsony után 12 nap szolgál arra, hogy Krisztus születésére emlékezzünk. Ez a karácsony ünnepköre. A 12 nap eltelt és itt van Január 6-a, vízkereszt napja, amikor három dologról emlékezhetünk. 1. Jézus megkeresztelkedéséről, amikor megkezdte hivatását, szolgálatát. 2. A három királyról, vagyis a három keleti csillagászról, mágusról, név szerint Gáspár, Menyhárt, Boldizsárról, akiknek a névnapja is ez a nap. 3, A kánai menyegzőről, amikor Jézus a vizet borrá változtatta.
Mi most a három keleti mágus megragadó történetével foglalkozunk. Olyan csodás ez a történet, szinte egybefonódik azzal, ami a betlehemi pásztorokkal történt, akiknek angyal jelent meg, és akik számára fény ragyogott fel a sötét éjszakában. Ők mennyei fényességet láttak, a keleti bölcsek pedig egy fényes csillagot láttak felragyogni az égboltozaton, amelyik azt hirdette, hogy megszületett a zsidók királya. Ezek a bölcsek nem sokat gondolkoztak, hanem útra keltek, hogy megkeressék a megszületett gyermeket, a különleges királyt, akinek születéséről maguk a csillagok beszélnek. Talán kételkedünk abban, hogy valóban létezett a fényes égi jel, a betlehemi csillag. A csillagászat azonban olyan tudomány, ahol egy ilyen jelenséget bizonyítani lehet. Elsőnek Kepler, a nagy csillagász foglalkozott ezzel a kérdéssel és bebizonyította, hogy valóban ragyogott a fényes csillag Betlehem fölött. A különleges fényjelenség két csillag, két bolygó találkozásából jött létre. A Jupiter és a Szaturnusz közötti távolság körülbelül akkora volt, mint egy telehold átmérője. Így a fényük összetevődött és az égen egy olyan fénycsóva jelent meg, mint amilyen az üstökösöknek szokott lenni. Ezt látták a keleti bölcsek és mivel a Jupiter a hatalomnak a csillaga,a király csillag, a Szaturnusz pedig a zsidók csillaga, és a két csillag találkozásából egy új csillagkép született, így nyilvánvaló volt, hogy megszületett a zsidók királya, aki különleges hatalommal fog rendelkezni. A gyermeket előbb Jeruzsálemben, a királyi palotában keresték. Heródes tudtukra adta, hogy ott hiába keresik a gyermeket, ugyanakkor tudtukra hozta, hogy a zsidó tudósok szerint, a próféták azt jövendölték, hogy Krisztus, az Isten által megígért király, Betlehemben fog megszületni. Így a bölcsek tovább indultak és akkor ismét meglátták a csillagot, amelyik aztán megállt a ház fölött, ahol megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Ebből a leírásból megtudjuk, hogy a bölcsek nem az istállóban, hanem egy házban találtak Jézusra. Tisztességet tettek néki, leborultak előtte és ajándékokat adtak neki. Ez arra utal, hogy a gyermek már értelmes volt, ajándékokat tudott elfogadni, beszélni lehetett hozzá. Azt is tudjuk, hogy Heródes kikérdezte őket, hogy mikor látták a csillagot feltűnni az égen és mikor a bölcsek becsapták, mert nem mentek vissza hozzá, akkor eszerint öletett meg minden gyermeket 2 éves korig. Tehát a gyermek Jézus 2 éves lehetett, amikor a bölcsek megtalálták őt. Jó tudni mindezeket, de számunkra azért szép ez a történet, mert arról szól, hogy ez a három napkeleti bölcs, vagy ahogy még említeni szoktuk őket, a három király, mikor tudomást szerzett Jézus születéséről, elindult megkeresni őt. Valószínűleg Mezopotámiából indultak és több mint 1200 km-t tettek meg, több mint egy évet vándoroltak. Kitették magukat veszélyeknek, nem sajnáltak semmilyen áldozatot, fáradságot, hogy megtalálják. Nekünk is üzen Isten. Számunkra is felragyog a betlehemi csillag, mi is tudomást szereztünk arról, hogy Krisztus megszületett. A kérdés az, hogy mi képesek vagyunk megtenni azt, amit a bölcsek tettek. Képesek vagyunk-e mindent, eddigi életvitelünket, önzésünket, vágyainkat, elképzeléseinket elhagyva elindulni, hogy megkeressük a karácsonykor megszületett Urat. Képesek vagyunk-e arra, hogy leboruljunk előtte és tiszteljük őt. A bölcsek ajándékokat adtak neki. Aranyat, tömjént és mirhát.
Aranyat, mert Jézus király, az övé ez a föld és a földnek minden gazdagsága. Csak az lehet igazi földi gazdagság, amit az ő törvényeinek a betartásával szereztünk. Jézus örökkévaló királyunk, aki ebben az életben gondunkat viseli, ez élet után pedig örökkévaló mennyei országába általvisz.
Tömjént, amit az oltáron égetnek el, illatáldozatként Istennek, mert Jézus a mi főpapunk, aki önmagát áldozta értünk, a bűneinkért való ítéletből megvált és Istennél miérettünk közbenjár. Ezért minden próbatételünkben, nyomorúságunkban, betegségben, gyászban, tehát mindig amikor életünk mélységeiben vagyunk hozzá kell forduljunk segítségért, vigasztalásért és minden örömünkben is hozzá kell jönnünk, hogy megáldjon bennünket.
Mirhát, ami illatos olaj s amivel felkenték a prófétákat, mert Krisztus a mi legfőbb prófétánk, aki Istennek minden akaratát, titkos tanácsát számunkra kijelenti. Megtanítja az igaz élet útját, amelyen járnunk kell.
Háromkirályok napján boruljunk le Krisztus előtt és tegyük le ajándékainkat, legyen Ő valóban egyetlen királyunk, főpapunk, prófétánk. Legyen valóban Megváltónk, Üdvözítőnk.
Ámen.
