Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat, mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.(Máté 4:5-7)

Első alkalommal a kísértő Jézust megváltói feladatának az elvégzésétől akarta elcsábítani. Mikor ez nem sikerült, akkor az Atya Istenbe vetett bizalmát, hitét vette célba. Arról szól az Ige, hogy elvitte Őt az ördög a szent városba, vagyis Jeruzsálembe, és ott a templom tetejére helyezte. Mindez történhetett valóságosan, de valószínűbb, hogy lélekben történik. Állandóan kísértéseknek vagyunk kitéve, és a kísértés mindig a lelkünkben zajlik le, ám a harc eredménye testi valósággá lesz, megszabja azt, hogy miképpen fogunk cselekedni, élni.
Mikor az ördögről van szó, nevetünk. Meg vagyunk győződve róla, hogy ördög nincs is, pedig az valóban létezik, sőt, mindenhol ott van. A Biblia tanítása szerint Isten megteremtette a világot, megteremtette az embert. Mindent szépnek és jónak teremtett.  Az ember boldogan élhetett volna ebben a világban, azonban megjelent az ördög és arra csábította, hogy ne hallgasson Istenre. Az ember hallgatott a kísértésre, Isten ellen fordult, elszakadt Istentől, a bűn rabságába került. Az ördög, a bűn állandóan jelen van világunkban. Nem látjuk, de érezzük és megtapasztaljuk jelenlétét. Mindig ugyanazt teszi, Isten ellen hangol, elszakít Istentől. Jézus feladata az, hogy az embert, bennünket, a bűn rabságából megszabadítson. Az ördög azért kísérti őt, hogy ebben megakadályozza. Ezért csábítja először arra, hogy a változtassa a követ kenyérré, vagyis Isteni erejét a testiek szolgálatába állítsa. Mikor ez nem sikerül, még két kísértéssel próbálkozik. Három evangéliumban találjuk meg Jézus megkísértésének történetét. Az első kísértés mindenhol ugyanaz, a másik két kísértés sorrendjében különböznek a leírások, de a sorrend valójában nem is lényeges. Mi most a Máté evangéliuma szerint második kísértésként halljuk, hogy arra próbálja rábeszélni Jézust, hogy vesse alá magát a jeruzsálemi templom tetejéről. Már az is figyelmeztetés számukra, hogy a templom tetejére, szent helyre viszi Jézust, és a próféták bizonyságtételére hivatkozik, sőt, idézi azokat. Az ördög lényünk legrejtettebb, legszentebb zugaihoz is hozzáfér, szívünk, lelkünk tisztaságát veszélyezteti, még a vallást is felhasználja, hogy megtévesszen, tévútra, tévhitre vezessen.
Emberi elgondolás szerint ha Jézus valóban leugrana a templom tetejéről, és semmi baja nem történne, akkor az olyan csoda lenne, amit ha látnának az emberek, akkor elhinnék, hogy Ő Isten fia.
Jézus azonban egészen mást mond. Ő nem a prófétákra hivatkozik, hanem magának Istennek a rendelésére. Ne kísértsd az Urat a te Istenedet. Ne kísértsd, ne tedd próbára, ne kételkedj benne. Ha megtenné, akkor azt tenné próbára,  hogy vajon igazat mondanak-e a próféták, és ugyanakkor azt is, hogy Ő valóban Isten fia, hogy az csak akkor igaz, ha semmi baja nem történik. Jézus azonban nem kételkedik sem Istenben, sem magában. Ő nem a templom tetejéről ugrik le, hogy bizonyítson. Az Ő cselekedetei, szenvedései, kereszthalála, feltámadása a valódi bizonyíték.
Amikor azt mondjuk, hogy ha látnánk Jézust leugrani a toronyból, vagy ha látnánk valamilyen csodatételét, akkor hinnénk Istenben, valójában arról teszünk bizonyságot, hogy kételkedünk Benne, hitetlenek vagyunk. Amikor azt mondjuk, hogy nem hiszünk benne, mert nem tesz csodákat velünk, emberekkel, a világgal, hagyja, hogy szenvedjünk, hagyja, hogy uralkodjon az igazságtalanság, kegyetlenség, betegség, éhínség, halál nyomor és még annyi minden, és csak akkor hinnénk benne, ha mindezt egy csodatétellel eltörölné, ugyanazt kérjük Jézustól, mint amit az ördög kért. Bizonyítsa be, hogy igazat mondanak a próféták, bizonyítsa be, hogy Ő Isten fia. Az Ő válasza mindenkor csak ez. Ne kísértsd az Urat, ne kételkedj, ne légy hitetlen. Ő nem egy mesebeli varázsló, hiába várod,hogy varázspálcájával odacsapjon a világra, vagy életedre, és mindent megváltoztasson. Ha semmi nem sikerül, és úgy látod, hogy minden rosszul megy, ha életed mélypontjára, padlóra kerültél, ne várj kívülről jövő csodára. Az igazi változás belülről fakad. Azt kell meglássuk, hogy nem kívülről jövő csodákra, csodatételekre van szükségünk, hanem éppen magára Jézusra, mert Ő maga az a csoda, amire szükségünk van. Őt kell befogadjuk szívünkbe, életünkbe, hiszen Ő azért jön mihozzánk, hogy belső erőforrásunk legyen, és arra segít bennünket, hogy megtörténjen a belső változásunk, megújulásunk. Mit jelent Krisztust elfogadni? Azt, hogy rá hallgatunk, elfogadjuk tanításait, nem a testnek, testi kívánságainknak, szenvedélyeinknek élünk hanem a lelkieknek. Életünk teljesen megváltozik, megismerjük a lélek vigasztalását, valamint a lélek szerinti igaz örömöt és boldogságot.
Ebben a világban minden baj, szenvedés éppen abból ered, hogy kételkedünk Istenben, nem hiszünk benne, és így a Sátán szabadon munkálkodik, megront bennünket, életünket, és halálra adja a világot. Lássuk meg és fogadjuk el végre az egyetlen igaz csodát, Jézus Krisztust. Ő egyedül tud segíteni rajtunk, mert Ő benne van a mi üdvösségünk amit a mi Istenünk eltervezett már a világ kezdete óta. Ámen.